Szerintem NEM a kötelezők utáltatják meg az olvasást, szerintem ez rossz kifogás. Mit gondoltok?

kötelezően csinálni valamit, vagy hobbi szinten kikapcsolódásként nem egy és ugyanaz.

pl utálok kötelezően bejárni a munkahelyemre, mert unalmasnak tartom, nem visz előre, stb, viszont itthon a hobbimmal napi 16 órát is tudok foglalkozni mert szeretem, de ugyanúgy nem visz előre.

könyv és könyv között is van különbség. Egyik egy vontatott unalmas, míg a másik egy magával ragadó, pörgős, amit, mint egy sorozatot nem tudsz abbahagyni.

Én egy kicsit megfordítanám a dolgot. A mai fiatalok egy része alapból nem szeret olvasni, nehezen szánja rá magát. Az okok - tv, internet - szerintem kézenfekvőek. Meg kéne szerettetni az olvasást. Erre tökéletesen alkalmatlanok a kötelezők. Ezért amikor azzal az előítélettel veszi eleve kézbe a könyvet, h olvasni unalmas, rögtön igazoltnak is látja ezt.

Akik a kötelezőkön kívül szeretnek olvasni, nyilván más ingerek hatására szerették meg - pl otthon a szülők sokat olvasnak, jó könyveket. De ez rengeteg családban nem adott.

18 éves vagyok,talán megpróbálom elmagyarázni.

Jelenleg a korombeli fiatalok nem olvasnak könyvet.Énis csak cikkeket olvasok amik érdekelnek,és előbbre visznek.Céltalanul eszembe nem jut a kezembe venni egy könyvet vagy valami..De ha engem érdekel pl az atomfizika,és szeretnék benne jobb lenni akkor elolvasok egy könyvet ezzel kapcsolatba.

Régebben énis utáltam a kötelezőket,soha nem érdekelt. Aztán felkerültem gimibe,és a tanár is megmondta hogy a klasszikus kötelező olvasmányoknak semmi értelme,senkit nem érdekel,és senki nem fogja elolvasni ezért fel sem adja,mert nem akar beírni 25 egyest.Helyette megnézzük filmbe,beszélünk róla---->mindenki jókedvű,és szereti a tanárt.

Szerintem nincs is ilyen kifogás, én legalábbis ezt még senkitől nem hallottam. Alapvetően 3 féle típus van:

1. Aki szeret olvasni, és a kötelezőket is szereti.

2. Aki szeret olvasni bizonyos könyveket, de utálja a kötelezőket.

3. Aki utál olvasni, tehát a kötelezőket is utálja, de nem a kötelezők miatt , hanem eleve az olvasást nem szereti, mindegy hogy kötelező vagy sem.

Én pl. a 3.-as kategóriába tartozom, nem olvastam egy kötelezőt sem ,de mást se nagyon, mert utálok olvasni. Legalábbis a szépirodalmi alkotások(regények...stb.) abszolút hidegen hagynak. Sokkal inkább a természettudományok érdekelnek, azokkal kapcsolatban rengeteg könyvet olvastam már, de gondolom itt a kérdésben az "olvasást" csak a szépirodalmi művekre értetted.

Az #5-dik válaszban leírtam miért.Egyetlen fiatalt sem érdekel az aranyember,kőszívű ember fiai.. Ezek mind dög unalmasak baromi régen írták őket(Azt se tudom mikor kb 100 éve) és végülis semmiről nem szólnak.Apám is elmondta,hogy az ő idejükben is csak egy nyűg volt a kötelezők nagyrésze,nem csak most..

Akkor már inkább elolvasom. Akkor már inkább elolvasom pl Mike Tyson könyvét,amiben elírja honnan,hova,hogyan jutott... Abból legalább lehet tanulni..

Kérdező, nem az olvasást utálják meg a fiatalok, azt szinte folyamatosan végzik egész nap. A szépirodalmat utálják meg. És igen, jórészt a kötelezőkön keresztül.

Az első szépirodalmi könyv, több mint valószínű az lesz az életükben, amit először kötelezően el kell olvasniuk általános iskolában. Esetemben ez a Kincskereső kisködmön volt. Nem mondom, hogy ez egy rossz könyv, de szerintem marhára nem egy harmadikok kisgyereknek való, akkori fejjel a felét nem értettem a cselekménynek kb. Na de ez nem is lényeges.

Szépen jönnek egymás után azok a könyvek, amiket kötelezőként adnak fel a gyereknek. Nem tetszett neki az első, oké. A második sem. A harmadik sem, így a negyediknek már neki sem áll, szépen elkönyveli magában, hogy regényt olvasni unalmas dolog.

A kérdező példájával érve: leesik a lóról, utána az állatkertben megharapja egy ló miközben simogatja aztán elüti biciklizés közben egy lovaskocsi. A lovakat (= szépirodalmat) fogja megutálni, nem a sportot magát (=olvasást).

Én is csak azért szerettem meg a szépirodalmat, mert alapból érdeklődtem már kisgyerekként a történelem iránt és az iskolákban kötelező irodalom nagy része ezzel kapcsolatos. Én imádtam az Egri csillagokat, viszont sokak utálták, a Kőszívű ember fiait is szerettem, de annak akinek nincs történelmi érdeklődése, körülbelül kínzással ért fel.

Na meg az én korosztályomnak ott volt a Harry Potter sorozat, rengeteg ismerősömet ez húzta be az olvasásba. Végre volt egy (sőt, több) könyv amit élvezet volt olvasni, érdekelt, hogy mi fog történni és ahogy nőttünk föl és jöttek az új részek, a cselekmény is velünk együtt nőtt. Na, ilyen könyvsorozatokkal kéne kezdeni a kötelező irodalom oktatását (és itt is az lenne a legjobb, ha lehetne választani legalább 2 könyvsorozat közül). Biztosan nem adna olyan alapműveltséget, mint a jelenlegi kötelezők, de legalább tényleg elolvasnák és utána már könnyebben fogyasztható lenne talán a Kőszívű is. Így nem utálná meg a gyerek a regényeket mindörökre.

(Mellesleg annak ellenére, hogy imádok olvasni, középiskolára már nekem is betelt a pohár a Rómeó és Júlia, Antigoné, Ember tragédiája meg hasonló kaliberű művektől és nem olvastam el őket... mondjuk igaz, ezek drámák, alapból nem is olvasásra szánták őket.)

Szerintem sem a kötelezők utáltatják meg az olvasást a gyerekekkel. Az, hogy valaki szeret-e olvasni elsősorban családi hatásra történik (tök mindegy, hogy szépirodalmi vagy egyéb olvasmány)

Ha egy gyerekkel minden este meseolvasás a közös program, ha a gyerek azt látja, hogy a szülők olvasnak, akkor neki is fel fogja kelteni az érdeklődését, illetve természetes lesz számára az olvasás.

A mai világban viszont a szülő a meseolvasás helyett becsap egy DVD-t a gyereknek és le is van tudva a "probléma", így a gyereknek igénye sem lesz az olvasásra. Persze a kötelező olvasmányok sem segítenek sokat, de alapvetően egyetlen könyveket szerető gyerek nem fogja megutálni az olvasást azért, mert néhány kevésbé élvezetes könyvön át kell rágnia magát.

Ez az egész csak egy nagyon kézenfekvő kifogás.

Egyébként én semmi elítélendőt nem találok abban, ha valaki nem feltétlenül szépirodalmi műveket olvas. Kinek, mi az érdeklődése. Én például apukámmal együtt kezdtem el olvasni a Kutya című könyvet, amiben a kutyák tartása és fajtaleírások voltak, de együtt olvastunk a gombafajtákról vagy afrikai vadászkalandokról. Anyukám elsősorban szépirodalmat olvasott. Később a suliban az osztálytársaimmal imádtuk a krimiket és kémtörténeteket, aztán ezekből a merőben eltérő könyvélményekből alakult ki az én saját ízlésem.

Az a baj, hogy a mai gyerekek nem kapják meg a lehetőséget sem arra, hogy megtalálják azt a műfajt, ami érdekes lehet számukra, azonban azt nem gondolnám, hogy ez egyedül vagy elsősorban az iskola feladata lenne.