Bunkónak hisznek a munkahelyemen mert nem köszönök a legtöbb embernek, pedig csak félek hogy nem viszonozzák! Mi a megoldás?

26 éves férfi vagyok, takarítói munkakörben. Egy szép, új irodaházban dolgozom. Nagyon sok otf dolgozó irodistával találkozom. Sokakkal nap mint nap már hónapok óta. Nem szoktam rájuk köszönni. Az elején volt, hogy megtettem de nem jött rá válasz így úgy gondoltam nem csinálok hülyét magamból, inkább nem eröltetem a dolgot. Már eljutottam oda, hogy senkinek nem köszönök. Félek hogy nem viszonozzák és leégek, kellemetlen helyzetbe kerülök! Pl. volt már sokszor hogy nyújottam a kezem valakinek akivel beszélgettem előző nap pár szót hogy bemutatkozzak ha már előző nap beszéltünk, de ő nem nyújtotta csak nézett és elfordult.

A cég nagyfőnöke mondta az én főnökömnek hogy milyen bunkó vagyok! Pedig nagyon rendes vagyok, segítőkész, mindenki más dolgát a magamé elé helyezem. Önzetlenül segítek, nem vagyok irigy, nem beszélek ki másokat. A nagyfőnöknek pl. azért nem köszönök, mert úgy gondolom hogyan jövök ahhoz hogy egy ilyen sokat elért, elegáns, nyelveket beszélő milliomosnak köszönjek? Mit képzelek hogy majd üdvözöl egy senkit? Nincs neki erre ideje! Főleg ha nagy emberekkel van, nem várhatom el hogy viszonozza.

Az irodista nőkkel is így vagyok. Volt aki szimpatikusnak tűnt, szivesen beszélgettem volna vele (nem randizni vagy ilyesmi, mert érthető módon a saját szintjükön keresnek párt) de aztán nem köszöntem neki annak ellenére hogy néztük többször is egymást! Most meg már kínos lenne hogy hónapokig elmentem mellette.

Sajnos mondom, sokszor volt más helyzetekben, meg az előző munkahelyemen hogy hetekig, hónapokig ráköszöntem mindenkire akivel naponta találkoztunk mert így neveltek, aztán a többség csak nézett és elment mellettem. Aztán másnap is köszöntem hátha csak nem vettek észre de ugyanúgy átnéztek rajtam. Gyakran volt hogy beszálltam a liftbe "jó napot kívánok" (vagy ahogy jött, "kezét csókolom" "sziasztok" stb) aztán 7 emeleten át kínosan álltam ott mert nem jött válasz.

Mit kéne csinálnom? Van valami iratlan szabály ami társadalmi pozició szerint szabályozza a köszönést? Pl. nem illik a a takarítónak az irodistáknak köszönni vagy a fő-fő főnöknek? Sejtem hogy én rontom el mert azt képzeltem mindannyian emberek vagyunk és így illik pénztől, beosztástól függetlenül. Aztán lehet hogy tényleg én vagyok a bunkó!