Miért ilyenek az emberek?

Eddig kétféle emberrel találkoztam az életben, iskolában, munkahelyen. Az egyikkel jól ki lehet jönni, és alapvetően megértő beállítottságú, a kapcsolataiban sem csak a maga igazát nézi. A másik fajta az, akinek mindenkivel baja van, aki nem pont ugyanolyan, mint ő maga. Ezek az emberek már attól bunkón viselkednek valakivel, mert az mondjuk hangosabban beszél, nyíltabb természetű, vagy pont, hogy csendes. Úgy veszem észre, ezek az emberek mindent személyes sértésnek vesznek. Ha valaki valami miatt nem nagyon kommunikál velük, arra is megharagszanak, nem jut eszükbe, hogy lehet, hogy a másiknak valami baja van, és csesztetni kezdik.

Vagy jártam már úgy, hogy volt olyan kollégám, aki pl. azért kritizált valakit, mert büdös. Persze ha elviselhetetlen a szag, az nyilván idegesítő, de itt erről nem volt szó, és nem is kellett vele túl sok időt eltöltenie. Mindenesetre ez a kollégám arra sosem gondolt, hogy a másiknak esetleg valamilyen betegség miatt van ez a szaga, mert ez sem ritka dolog. Vagy ha mégsem ez az ok, akkor sem azért csinálja, hogy őt idegesítse, hanem mondjuk ezt szokta meg otthon, vagy nem veszi észre. A vicces az volt az egészben, hogy ez a kollégám, akit ennyire zavar a másik szaga, maga is elég büdös, még talán jobban is.

Vagy egy másik példa. Voltak olyan kollégáim, akik kezdettől fogva iszonyat taplón viselkedtek mindenki mással, teljesen ok nélkül, aztán amikor ugyanezt visszakapták, akkor meg ők voltak felháborodva, mintha az egésznek nem ők lettek volna az okai. De ismertem olyanokat is, akik akkor is bután viselkedtek, ha kedves próbáltál velük lenni, mert még az is idegesítette őket. Vagy ha valakinek rosszabb napja volt, és egy kicsit idegesen szólt, akkor a normálisabb gondolkodású emberek ezt megértették, összemosolyogtak, hogy rájött a dili, aztán kész, letudták. Az említett bunkó kollégák viszont a másik "rossz napját" megint sértésnek vették, és válaszul bunkózni kezdtek.

Szóval azt vettem észre, hogy vannak emberek, akikben semmi tapintat, megértés nincs mások felé, a legkisebb dolgot is, ami akár nem is ellenük irányul, vagy nem ok nélküli, támadásnak vesznek, és válaszul bunkón beszólogatnak, bunkón viselkednek, míg a saját hibáikról nem vesznek tudomást. Sőt, arra jöttem rá, hogy minél nagyobb hibái vannak valakinek, minél inkább ráférne, hogy egy kicsit magába nézzen, annál inkább mások hibáival van elfoglalva. Valamint, mások legapróbb hibáit is bután reagálja le, de a feléje irányuló, legkisebb kritikát, ami normális hangú, nem gúnyos, nem buta, sem bírja elviselni.

Van egy mondás, miszerint, "Ha kitalálnának egy pirulát, ami gyógyítja a s*eggfejséget, kiürülnének a börtönök." Azt hiszem, van benne valami...