Normális, ha nem szeretnék önbizalommal teli lenni és olyan a személyiségem, mint "Grumpy Cat"-é?

Tényleg egy "alacsony/vékony/szűz/lúzer/beszédhibás/mélyharapásos/kopaszo

dó/gerincferdüléses/csóró/mogorva/depressziós ember" vagy?

Nem értem a leírásod, se füle, se farka.

Az önbizalomhiány sok esetben pontosan arról szól, hogy nagyon sok szép és pozitív ember nem veszi észre magáról a pozitívumait. Csúnya/tökéletlen emberek önbizalomhiánya valóban senkit sem szokott érdekelni.

Másrészt meg szerintem ott is van egy kis keveredés, hogy kevered az önbizalmat az egoizmussal. Az "önbizalomhiány növelése" egyáltalán nem azt jelenti, hogy valaha olyan állapotba fogsz kerülni, hogy a világ közepének érezhesd magad, és mindenkitől elvárod a vonzalmat és pozitív visszajelzést. Arról is szól, hogy simán mások véleményétől függetlenül kiállsz magadért. Pl. ha párkapcsolatról van szó, akkor sok olyan emberről lehet beszélni, aki nem mer összejönni egy számára kezdetben tetsző emberrel, épp azért mert mások véleménye izgassa őt, pl. hogy elítélik a választottját a hibák miatt, vagy épp attól fél, hogy mások is rávetették a szemüket, és emiatt problémás lehet, ez a bizonytalanság meg nem túl jó.

Lényegében nem elméletben kell meghatározd az önbizalomhiány problémát, hanem gyakorlatban, és máris érthetőbb, mint probléma. Pl. önbizalomhiány növelés nem azt jelenti, hogy állsz a tükör előtt és mondogatod, hogy "tökéletes vagyok", nem erről van szó. Sokan másképp élik meg, aképp, hogy nem mernek kiállni a véleményük vagy saját akaratuk mellett, mások véleménye manipulálja őket folyton. Az önbizalom nem ott kezdődik, hogy hangoztatod magadról, hogy jó vagy, hanem a tettekben nyilvánul meg, abban, hogy szembe mersz nézni bármilyen dologgal. Aki meg önbizalomhiányos, az a vélemények tengerében folyton levan blokkolva, és semmit sem mer csinálni, mert bármi ütközhet bármivel. Mindig találhat valakit, akinek nem tetszik, amit csinál.

Csupán az emberi, életbeni akaratoddal függ össze, nem valami társasági dominancia kérdés.

Nem azt jelenti, hogy a legjobb akarsz lenni, vagy bármi hasonló, csupán azt, hogy tudod mit akarsz, hogy mit kezdj magaddal, ehhez meg nem kell szuper-intelligens legyél.

Az a lényeg, hogy mindenki a saját szintjén "értékes"(hogyha az,.. természetesen nem föltétlenül az). De nem fekete-fehéren kell látni, hogy vannak ideális/tökéletes/mindenhez-értő/lehengerlő emberek és lúzer/semmirekellőek, és hogyha nem lehetsz a világ legközepe, akkor értéktelen.

Pl. én régebb önbizalomhiányos voltam, annak ellenére, hogy sokan dicsérgettek, mindentől idegenkedtem. Volt egy olyan élményem, hogy miután megismertem nagyon sok embert, akit ezelőtt ideálisnak tartottam, kiderült, hogy neki is vannak problémái, hibái, gyengeségei(csak épp kevesebb, mint másnak, mert ő kezeli). Nem fekete fehéren ítéltem a világot, elfogadtam, hogy szinte senki sem lehet tökéletes, aki igen, az meg épp attól az, hogy kezeli a problémáit, fejleszti magát.

Semmiképp sem kell/sőt nem szabad azzal áltatnod magad, hogy értékes vagy, amikor nem vagy. Nem attól leszel, hogy annak nevezed magad, hanem az alapján vagy megítélhető, amit teszel. És felmerül a kérdés is, hogy mit miért teszel? Talán vannak dolgok, amiket mások hatására, pl. kimaradsz ki a dolgokból, vagy mások hatására nem bízol pl. egy változásban? Nem muszáj megváltoztatni, de meglehet megfelelni a kérdést, hogy amit teszel/érzel, azt mi váltja ki belőled. Senki sem mondja, hogy hogyan érezz.

"önbizalom a környezettől kapott visszajelzések hatására növekszik."

Itt kezdődik az ördögi kör. A visszajelzések, pozitív viszonyulások nem maguktól jönnek.

Átfogalmazom: A pozitív jellem/önbizalom hatására növekszenek a pozitív visszajelzések. Így is logikus, nem?;)

Úgy is meglehet fogalmazni a kérdést, hogy nem szeretnél másoknak megfelelni-vágyó, szeretetteli ember lenni. Közben meg úgy fejezed ki magad, mintha a "Grumpy Cat" személyiségedbe sem lennél biztos, mert erről is kérdést teszel fel, mintha mi kellene tudjuk, hogy mi jó neked, vagy mit akarsz:)

Aki önbizalommal teli, azzal könnyebb beszélgetni, mert kitudja fejezni a véleményét és önmagát, és felszabadultabb, ettől még lehet grumpy, vagy lúzer, vékony, stb. és önbizalommal teli egyszerre.

Sikeres, népszerű emberek is lehetnek vékonyak, alacsonyak vagy lehetnek hibáik, szóval nem értem milyen általánosítás alapján vannak összevetve a jelzők.

"barmilyen ocsmany csajnak is a kepeit az internetet irjak ala, hogy de szep vagy."

Ez így van, meg fontos szempont is, hogy nem a fizikumukért írják, nem csak azért lehet szeretni valakit, hanem a jelleméért leginkább.

A kérdező leszögezte, hogy neki olyan a személyisége, mint Grumpy cat-é. Az önbizalom azt jelenti, hogy ki meri fejezni ezt a személyiséget.

Az emberek általában azt szokták mondani, hogy szeretik az önbizalommal teli, jó fej, rendes embereket.

Talán nem tehetsz arról, hogyha ebből csak az egyik vagy, ebben az esetben tényleg nem számít az önbizalom, legalábbis nem csak az.

"Talán mazochista is vagyok. Van még ilyen típusú ember (férfi) rajtam kívül?"

Biztosan van. Ha megismerkedsz ilyennel, aki megért, mit fogtok csinálni, kínozzátok egymást? Vagy szeretni fogod, ha ilyen?

"meglátok egy csókolózó szerelmes párt, a legsötétebb gondolatok kavarodnak a fejemben "

Itt kezdődik az irigység. Az a gond, hogyha megvan is "az önismereted", amit elfogadtál, de másokon vagy fennakadva, az sokat elárul. Ha találsz is ilyen férfit, lehet, hogy szeretni fog így, ki tudja! De közben szerintem úgy viselkedhetsz, mintha a környezetedben mindenhonnan pozitív visszajelzéseket várnál, miközben másokkal foglalkozol. Hol ott nem kell mindenki dicsérgessen téged, ha netán nem tetszik nekik a jellemed.

Ha találsz valakit, akinek pont így tettszesz, az kivételes szerencse, de közben össze vagy zavarodva, és felborult a lelki békéd, azért gyűlölködsz, amiről senki sem tehet körülötted.

Tapasztalatból írok, nekem is régebb fura személyiségem volt, majd megismerkedtem hozzám hasonlóval, aki kedvelt így, és egymásra hangolódtunk, de majd annyit zavarodtunk és bizalmatlankodtunk, hogy elegünk lett végül.