Létezik, hogy a problémák elől valaki a gondolkozásba menekül?

Üdv! Talán elsőre furcsán hangozhat, de nagyon érdekel, mivel szerintem lehet benne valami. 17 éves vagyok, s mára már nyomós indokkal (szülők, durva múlt) egy igen negatív, szomorú, pesszimista magával, atheista, realista tulajdonságokkal rendelkező emberré "értem".

Sokszor veszem észre magamon (napi szinten, már pár éve), hogy ha belülről nyomás ér (ami mellesleg általános tényező nálam), akkor gondolkodásba menekülök. Például: tisztaság mánia. Újra s újra azt érzem hogy még mindig koszos az adott dolog tisztítás után is. Másik példa: pénz. Ha félreraktam egy kisebb összeget, késztetést érzek rá hogy újra s újra végigszámoljam hogy "vajon tényleg annyi-e", s közben ezen agyalok, plusz társulnak mellé a gondolatok hogy miért húzom fölöslegesen az időt. Vagy harmadik példa: ha van valami történés: tegyük fel belémkötnel utcán, vagy ingerült vagyok valakivel, vagy bármi ami kicsit negatívabban ér: azt később "át kell gondolnom". Le kell úgymond zárnom magambam, mint egy robot következtetéseket akarok belőlük levonni. S ha valaki gondolkozás közben megzavar, pl beszélgetést kezdeményez, akkor a figyelmemmel nemnagyon tudom megilletni, viszont a gondolatmenetemet sem tudom végigvinni. Megesik hogy egy adott gondolatot négyszer-ötször is végiggondolok.

Akkor történik ilyen ha Vagy negatívan ért a dolog Vagy nem negatívan viszont éppen nem kötöm le magam semmilyen tevékenységgel.

Lehetséges lenne hogy gondolkozásba (gyakran fölöslegesen) menekülök a világ elől?

//kiskorom óta ilyen vagyok, kétnapi szinten kellett végignéznem ahogy anyám durvábbnál durvább dolgokat csinál alkohol hatása alatt s veszekszik apámmal, netán beviszik pszichiátriára vagy éppen árokban találjuk. Úgy gondolom ekkor alakulhatott ki a mára már elburjánzott tulajdonságom, a "gondolkozási vágy".

Mitgondoltok? Valaki tapasztaltabb, netán kicsit értő ember a pszichologiához?