Csak szerintem rosszabb láthatatlannak lenni, mint kiközösítettnek?

Én szívesen cserélnék veled. Inkább legyek láthatatlan, ne foglalkozzanak velem, hagyjanak békémet minthogy folyton belém kössenek illetve piszkáljanak.

Tudod van az embereknek ez a hülye felfogásuk, hogy sosem az a jó ami neked van. Te arra vársz, hogy emberszámba vegyenek, még úgy is aljaként kezelnek megvernek, kigúnyolnak stb. Én pedig az, hogy csendben, nyugodtan tudjak bármerre elmenni, hogy ne keltsek különösebb figyelmet.

Ha kiközösített vagy, akkor "mindenki utál". Legalábbis nekem ezt jelenti.

Ha csak árnyék vagy, akkor még van rá esély, hogy bevegyenek egy klikkbe. És lehet, hogy amúgy kedvelnének, ha jobban megismernének.

16/l

"Irigylem azokat a srácokat, akiket megvernek/szivatnak/piszkálnak, mert ők legalább valami funkciót betöltenek a közösségben, viszont én mindig csak úgy vagyok.."

Érdekes, én sokkal inkább vagyok magányos cédrus, mint leölt vad a táplálékláncban. Ha azon múlik, tőlem inkább hulljon szét a közösség, minthogy kapcarongya legyek.

Én egy időben szinte szuggeráltam magamban a láthatatlanságot, ennem csúcspontjaként a kalauz sem vett észre a vonaton (ez az, amikor a Föld középpontjából már csak felfelé vezet az út, bárhogyan is próbálkozol lejjebb süllyedni).

"(sokat tanultam, sokat sportoltam)"

Ezzel azért nem voltál egyedül, hogy kitűnj. Mások is tanulnak és sportolnak.

"negatív eszközökkel próbálok figyelmet kicsikarni az emberekből"

A korodban ezzel sem vagy egyedül, ráadásul a rólad kialakított vélemény sem teremti elő azt, amit el szeretnél érni. A "nincsértelmeazéletemneköngyilkosakaroklenni" skatulyába fogsz kerülni, amit jó érzékkel előre meg is magyaráztál, hogy nem arról van szó. Azon kívül miért akarsz kitűnni?

"Bár tapasztalataim szerint ezzel sem megyek semmire."

Azaz, hogy mások nem visznek. Mert úgy tűnik, valójában ezt várod, máskülönben nem is várnál, hanem mennél - magadtól.

"A legegyszerűbb az lenne, ha saját kezdeményezéssel beszélgetnék valakivel, de úgy érzem, ha valakinek önként a problémáimról mesélnék, akkor azzal 'megtagadnám magamat'."

Nem kell mindjárt a problémával előhozakodni. Például egy jó hobbi segít elfelejteni a magányt, még rá is ébreszthet, hogy abban is sok mindent lehet élvezni. Aztán közös érdeklődésű fazonokkal már lehet erről diskurálni Neten vagy egy sör mellett. Mire eljutnál a probléma megvitatásához, talán már nem is akkora probléma. Aki sokat panaszkodik, azt inkább kerülik, mert az ilyen emberek ritkán hajlandók a megoldással foglalkozni, kényelmesebb nekik a langyos turha, amiben ülnek. Erre meg senki nem kíváncsi, gyakran még a többi turhalakó sem. Ha te úgy érzed, hogy nem vagy az, akkor ne görcsölj annyit a problémán, a megoldáson törd a fejed. Az sem baj, ha nincs kész terved, csak pár lépés, ami kedvező irányba mutat. Lehet például az, hogy felfedezed, láthatatlanul is tudsz jó dolgokat művelni, ha más nem is, te magad csak látod magad valamennyire.

"...nem tehetem, mert nem engedem meg magamnak."

Ja, kérem... gördítsd el az akadályt. Te magad vagy az? Nem baj, már akkor is gördülékenyen haladsz valamerre. És nem kell a külvilág felé "minden rendben van" képet sem mutatni. Ha a maszkot kedvelik meg, amit hordasz, majd félsz levenni. Légy önmagad. És a világ nem csak a sulidból/osztályodból áll. Az csak egy kényszerközösség. Máshol is lehet barátokat/haverokat találni.

Ha kell én néha néha megverlek...

De amúgy ebből tényleg úgy lehet csak kitörni ha megpróbálsz beszállni a beszélgetésekbe. Közös projekteket keresel vagy közös érdeklődési kört. Ezen sajna át kell esni, és utána jobb lesz. Én is ilyen voltam.

Amúgy ha nem undorodsz a rajzfilmektől/animéktől akkor a Watamote című mű pont erről szól. Nagy kedvenc, nézz bele (indavideón fent van) :)