Tényleg rossz ember vagyok?

Kavarsz vele, mikor ő szerelmes, neked pedig csak szórakozás? Ezt konkrétan féregnek nevezik.

Ez valójában egy elég nehéz és bonyolult kérdés, talán nem is lehet igazán egyértelműen és hajszálpontosan megválaszolni. Egyébként vegytiszta válasz semmire sincs ami emberekkel kapcsolatos, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk, a legkülönfélébb igényeinket és vágyainkat számtalanféleképpen igyekszünk érvényesíteni... Éppen ezért a legmegfelelőbb, pontosan saját magára szabott megoldást mindenkinek önállóan kell kitalálni. Hasonló a helyzet velem is, csak én pontosan a szemközti oldalon vagyok. Eddig csupa olyanokba voltam szerelmes, akiknek soha eszük ágába sem jutott nagyjából még csak szóbaállni sem velem. A gyerekkori első szerelemtől kezdve még jó pár ilyen volt az életemben és ezek közül összesen egyetlenegy volt aki konkrétan kijelentette, hogy nincs és valószínűleg soha nem is lesz semmi esélyem sem nála. És akármennyire is furcsa, Ő az akire az összes közül a legkevésbé sem haragszom, sőt, hálás vagyok Neki az őszintesége miatt. Az egyik lánnyal pl. hosszú éveken keresztül meglehetősen jó viszonyt tartottunk fenn s végül is miatta döntöttem úgy, hogy kilépek egy másik egyébként is kudarcra ítélet kapcsolatból (ami az egyetlen kapcsolat volt eddig életemben, az előtt, az utána sem volt több). Aztán amikor ez megtörtént Ő egyetlen félmondatban képes volt közölni azt, hogy neki különben már három éve van egy teljesen jól működő kapcsolata, amit előlem mindvégig eltitkolt. De itt most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ha én magam alacsonyabbra tettem volna az igényeimet, akkor viszonylag könnyen találhattam volna barátnőt... Ehhez képest én mindenáron ragaszkodni akartam ahhoz a szerintem tökéleteshez és ezért vagyok még most is teljesen egyedül. És ami rendkívül nagy baj: az ilyen kudarcok az évek során fokozatosan azt erősítették bennem, hogy én szerencsétlen és alkalmatlan vagyok bármire is, na meg azt is, hogy engem minden bizonnyal gyűlölnek a nők. Szó szerint ez által egyfajta agymosáson mentem keresztül és egy meglehetősen érzékeny, művészi hajlamokkal megáldott emberből majdhogynem egy hideg és rideg, mogorva alakká változtam aki percről perce csak azért küzd, hogy nehogy meggyűlölje a teljes emberiséget. Gondolj csak bele, ha ez a fiú neked nem tetszik, akkor nem biztos, de mégis elképzelhető hogy mások is vannak a lányok között akiknek szintén nem tetszik és ha túlságosan sokáig kell megtapasztalnia az állandó elutasítást, attól nyilvánvalóan egy idő után biztosan sérülni fog eredeti személyisége. Torzulni fog a világképe és a nőkről negatív elméleteket kezd majd gyártani, depressziós lesz és talán még az öngyilkosság is eszébe fog jutni (ahogy nekem is korábbi éveimben többször is). Tehát szerintem ebben az helyetben a leghelyesebb amit tehetsz, hogy tüstént megmondod Neki az igazat, de lehetőleg nem valami ordenáré felháborító és lélekbetaposó módon,hanem érzéssel. Azonkívül mint barát fogod magad és segítesz neki csajozni, nem hagyod éveken keresztül bezárkózni egy ótvaros pince mélyére ahogyan engem hagytak, hanem felelősségteljesen viszonyulsz hozzá és nem teszel úgy mintha egyáltalán a világon sem lenne. Megpróbálsz segíteni Neki találni egy hozzávaló barinőt... Ezt körülbelül 20 év tapasztalata alapján mondom, persze ettől függetlenül nyilván vannak olyanok akiknek nem ez a véleménye, nem én vagyok itt az egyetlen agytröszt, aki meg tud szólalni egy adott témában. Vannak sokan, lányok is akik kifejezetten jól értenek ezekhez a dolgokhoz... Szóval a kérdés tényleg nem az, hogy Te mennyire vagy jó ember és mennyire nem, mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy ki tetszik Nekik és ki nem. A kérdés inkább az, hogy mennyire tudod korrektül lezárni ezt a dolgot úgy, hogy az által a fiú lehetőleg ne sérüljön még az eddigieknél is jobban. Ehhez nem igazán jó embernek kell lenni, hanem inkább úgy mondanám: tisztességesnek és rendesnek kell lenni. Popper Péter mondja valahogy így: Szeretni kell mindenkit? Nem, nem kell szeretni mindenkit, de mindenkivel szemben rendesnek kell lenni. Amint látom Téged bánt és napi szinten foglalkoztat ez a kérdés ami kifejezetten jó jel abból a szempontból, hogy előbb–utóbb rá fogod kényszeríteni magad egy megfelelő megoldás kitalálására ill. láthatóan már most is ezen dolgozol. Sok sikert, szerintem Neked menni fog és ezt teljesen komolyan mondom, nem mintha egyébként bármi mást komolytalanul akartam volna mondani ezt megelőzően.