Nincsenek mélyebb érzéseim, mi velem a probléma?

Sziasztok, már 25 éves vagyok, de még sosem volt párkapcsolatom. Olyan már előfordult, hogy valaki külsőre tetszett, de csakis külsőre, belsőleg semmit se éreztem iránta, még csak vonzódást sem.. Nagyon bizarr ez a dolog, erre térnék ki alábbi írásomban.

A probléma, hogy olyan semleges az egész életem/hangulatom, nem csak szerelem terén, hanem barátok terén is. Ezt úgy értem, hogy szorosabb kötődést senki iránt sem érzek, empátia teljes hiánya felfedezhető bennem. Úgy élem az életem, hogy nekem minden jó, értsd: nekem tök mindegy mi van, se nem örülök, se nem vagyok szomorú. Teljesen közömbös vagyok szinte minden téren, most hirtelen egy dolgot se tudnék említeni, ami lázba hozna. Ez az "állapot" fennáll, mióta az eszemet tudom. Sosem voltak mélyebb érzéseim, maximum felszínesebb, ennek nem szenteltem nagyobb figyelmet még általános iskolás koromban, sőt még gimnáziumban sem, gondoltam az egyetemen majd csak kialakul valami..de ez nem történt meg.

Vegyészmérnöknek tanulok, idén lesz a diplomaosztóm, szinte az összes vizsgám jeles lett. Mondhatni sikeres vagyok, eddig mindent megvalósítottam amit szerettem volna, mégsem örülök. Más ilyen esetben szerintem sokkal boldogabb lenne. Én viszont mindig is ilyen közömbös voltam, bármi történt, bármilyen sikert értem el, már kisebb koromban sem töltött el örömmel, míg az osztálytársaim mind nagyon fel voltak dobva. Emiatt érezhetnék keserűséget, csalódottságot, mégsem érzek. Olyan vagyok mint egy üres tárgy, a nem létező boldogságomat úgysincs kivel megosztanom.

Az emberek nem érdekelnek, sose szerettem barátkozni, van néhány "barátom", akik valószínűleg barátként tekintenek rám, sokszor elhívnak ide-oda, de nekem valahogy egyikhez sincs kedvem. Meghallgatom a problémáikat - amik ugyan egyáltalán nem érdekelnek - ők viszont szinte semmit se tudnak rólam. Szerintük nagyon megnyerő a személyiségem, a kisugárzásom, valamint sok ember udvariasnak tart. Ezek a tulajdonságok viszont nem természetesek, ez csak egy "álarc", ami mögé elrejtőzöm, és egy megnyerő képet alakítok ki magamról. Sokkal egyszerűbb ez, mint hallgatni - a számomra - semmitmondó kérdéseket, gondolok itt olyanra, hogy "mi a baj?", "miért nem beszélgetsz?", "miért nem létesítesz kapcsolatokat?" stb..

Köszönöm annak, aki végigolvasta, minden választ szívesen elolvasok. Szerintetek mit kéne tennem? Gondolom ez a dolog nem természetes.