Van még ilyen kamasz? Vagy csak én vagyok ilyen? Van, aki ilyen volt kamaszkorában és már felnőtt?
Lassan 14 éves leszek és lány vagyok.
Barátnőim nagyon nincsenek, talán van egy, de vele sem találkozunk minden nap, viszont az iskolában mindenkivel jóban vagyok, nem veszekszem, de nincs barátom még egyenlőre onnan. Talán egy lány van, évfolyamtársam, akivel egész jól elvagyunk. Míg másoknak meg elég sok barátnőjük van és állandóan velük vannak meg náluk alszanak meg kiposztolnak közös képeket, szülinapi szövegeket írnak, satöbbi.
Nem szeretek bulizni, nem is szimpatikusak sem a bulik, sem a diszkók, sem a fesztiválok meg a hatalmas tömeget és a gépzenét sem szeretem. Míg mások meg oda járnak esténként én pedig néha elmegyek egy-egy koncertre a szüleimmel. Osztálytársam azon volt kiakadva, hogy 14 évesen a szülei nem engedik el egy fesztiválra, gondolom szülők nélkül, haverokkal.
Nem nyomkodom egész nap a számítógépet. Vagy ha gépezek, nem játszok rajta, hanem olvasok olyan dolgokról, amik érdekelnek, tanulok valamit ami érdekel, zenét hallgatok, történetet írok vagy facebookozok.
Fent vagyok a Facebookon, az Instagramon és van Snapchatem. Facebookra nem nagyon posztolok, csak felmegyek minden nap, Instagramon csak van egy fiókom, de semmi kép meg infó, csak pár embert követek, Snapchaten se küldök senkinek semmit, csak fotózgatok. Mások meg azt látom, ilyen meg olyan képeket tesznek ki, naponta, ilyen meg olyan idézetekkel meg túl sok információt kiadnak magukról, amit szerintem nem kéne.
Míg mások a barátnőkkel mennek nyaralgatni meg táborokba, fesztiválokra, én vagy egy pár napot töltök a talán egyetlen barátnőmmel vagy elmegyek a családommal nyaralni, ugyanis szeretem a szüleimet (akik elváltak), de mindkettővel szívesen nyaralok. Vagy az unokatesómmal, vagy elmegyek a nagyszüleimhez. És nem érzem cikinek a szüleimet soha, tisztelem, szeretem őket. Másoktól meg azt hallom, hogy ciki nekik az anyjuk vagy ciki a szülőkkel fesztiválozni, ennyi idősen.
Régen nem szerettem az iskolát meg tanulni sem szerettem, most sem a legkedvencebb időtöltesem, de beláttam hogy valamennyire fontos a tanulás és nem kéne elhanyagolni. Készülök a dolgozatokra, jó jegyeket szeretnék, fontosnak tartom a tanulást, főleg az angolt, ami a kedvenc tantárgyam is meg ugye világnyelv, kell hogy az ember tudja. Ezen kívül önállóan tanulok olyan dolgokat, amik érdekelnek engem de az iskolában nem tanítjak vagy nem eléggé tanítják, meg az angol is gyakorlom. Bennem van az, hogy képezni akarom magam, hogy ami fontos meg amit szeretek, abból minél jobb legyek.
Aztán nem követem a divatot. Úgy öltözködöm, ahogy nekem kényelmes és olyan ruhákat hordok, amik nekem tetszenek. És én meg vagyok elégedve az öltözködésemmel. Sokszor meg azt látom (velem egykorúaknál is) hogy mindenféle hasam kilóg, mellem kilóg, fenekem kilóg fajta ruhákban járnak.
Szeretek körmöt festeni meg sminkelni, de nem viszem túlzásba, viszont vannak akiken műkörmöt látok meg olyan sminket, ami iszonyat ronda és mű, ezek szerintem koraiak még. Rajtam szinte nem is látszik a smink és suliba nem kenek fel egy kilót meg körömlakkból is visszafogott színeket használok, az egyik lányon meg nem tudom hány centis műkörmöt, ami fekete és hegyes meg erősen megrajzolt szemöldököt és vastag tusvonalat, iskolába.
Szabadidőmben én szívesen hallgatok zenét (nem rappet, gépzenét meg ilyen idióta zenéket mint amilyeneket a legtöbb fiatal hallgat), hanem a minőségi zenét szeretem, olvasok (pl.Leiner Laura könyvei, de mostanában az ezoterikus könyvek is kissé érdekelnek), videókat nézek youtubeon, énekelek, hangszeren játszom, sportolok, nem pedig bulizok, kockulok a gép előtt meg cigizek mint mások. Én például egyáltalán nem tartom jónak ha valaki ilyen fiatalon elkezdi a cigizést, drogozást.
Úgy érzem, nem tartozom bele az átlag fiatalokba, aminek végülis örülök, de kicsit magányosnak érzem magam, talán pont azért mert nem vagyok olyan mint ők. Nagyon más lennék? Vagy csak érettebb vagyok? Nem vagyok az a lázadós, bajos kamasz, akivel nem bírnak. Aki ilyen kamasz volt az milyen felnőtt lett, hogy érzi? Akkor kitűnt a többiek közül, most vannak például barátai? Megváltozott a véleménye? Tapasztalatokat, véleményeket szívesen olvasok.
Bocsi, hogy hosszúra sikeredett, megpróbáltam mindent leírni.
válasza:a legtobb kamasz ugy erzi hogy nem atlagos :) ne aggodj teljesen normalis gondolkodasu fiatal vagy, nalunk ket tabor.volt: az egyik a fesztivalozos gepezos szorakozni jaros tipus, a masik a kicsit maganak valo otthon ulo jokislany tipus. utobbiba tartozol, de ettol még ez egy eleg nagy tabor, a tinik jo nagy resze ilyen, foleg aki keson ero :) nincs miert aggodnod, lehet hogy egyetemista korodra hatalmas party arc leszel de az is lehet h nem, nem feltetlen kell annak lenni.
nalunk egyebkent ugy alakult hogy akik a kozepsulit vegig buliztak azok erdekes mod elobb megallapodtak, elobb lett munkahely csalad stb (valoszinu mert a bulihoz penz kell a penzhez munka a munkatol pedig beno az ember feje lagya) mig a konyvmoly otthon ulos csajok meg beszabadultak az egyetemre es azota is fullba nyomjak a bulit nem nagyon tudtak kielni magukat tini eveikben...de n mondom h veled is igy lesz es azt sem mondom hogy baj lenne ha igy is lenne...szakits azert idot a szorakozasra/hobbira/baratokra mert minel idosebb az ember annal kevesebb ido jut ra.
egy 30 eves ket gyerekes anyuka /aki a parti arc kategoriaba tartozott :)
válasza:Valóban sok kamasz érzi, hogy nem átlagos. De van aki tényleg más, aki kilóg a sorból. Más világnézet, értékrend, érettebb gondolkodás, kialakult tervek és célok.
Nem arra kell gondolni, amire sokan gondolnak, hogy átlag felettinek érzi magát, különlegesnek, vagy hogy az is lenne. Egyszerűen csak céltudatosabbak egyesek, látják milyen a világ valójában, tisztában vannak önmagukkal, hogy mire képesek, mennyit érnek, mit várjanak, és tudják, mire vágynak, mitől boldogok, nem csak keresik ezt a kicsapongásban.
Ez nem hátrány, bár igaz ami igaz, a társasági életet tekintve ezek az emberek jobban háttérbe szorulnak, mivel nem ők vannak többségben.
válasza: válasza:Én is ilyen voltam/vagyok.
23 éves létemre nincs egy olyan ember, akit a barátomnak mondhatnék. Az emberek többségével jóban vagyok, ám ezek csak felszínes kapcsolatok. Szeretek egyedül lenni, olvasni, írni, festeni, nem igénylem a társasági életet és nem vagyok valami érzelmes típus. Bulizni ritkán járok, évente 1-2 koncertre elmegyek, de ezen kívül semmi.
Jelenleg egyetemre járok, gyakornokként dolgozom egy multinál, nem panaszkodhatom.
Nem mondanám, hogy az évek alatt bármi változott volna, de én így érzem jól magam.
válasza:Hát ez nem túl egyedi ezzel, megnyugtatlak, több millió ilyen kamasz van s világon, úgy hívják őket introvertált.
Nem vagy se más se érettebb, szimplán jobban szeretsz otthon lenni mint bulikban.
Amúgy aranyos hogy szerinted a videojátékok időpazarlás de a Facebook nem, WoWból több új ismerőst szereztem mint Facebookon valaha. Meg angolul is onnan tanultam meg.
"Én például egyáltalán nem tartom jónak ha valaki ilyen fiatalon elkezdi a cigizést, drogozást.
Úgy érzem, nem tartozom bele az átlag fiatalokba, aminek végülis örülök, de kicsit magányosnak érzem magam, talán pont azért mert nem vagyok olyan mint ők. Nagyon más lennék?"
Jó, akkor elárulom. Az idióta elfajzott "menő" fiatalokon kívül SENKI nem tartja jónak úgy egyáltalán a cigizés, drogozás bármikori elkezdését. Megnyugtatlak, pont olyan vagy mint az átlag fiatal, attól nem a hangos rétegre hasonlítasz még legalább ugyannyi veled egy gondolkodású fiatal van. Azért tűnsz magányosnak mert ebből az egészből az jön le hogy te elitista hogy hogy TE egyedi vagy, hogy TE "nem olyan vagy mint a többi lány" mindenki azt hiszi hogy fú de egyedi, de ennyivel nem leszel az, nem is kell ezt gondolnod.
Sajnálom ha ez gonosznak tűnt de az "egyedi vagyok és jobb másoknál" hozzáállás nem nagyon visz előre az életben.
válasza:Homie I'm special. Number one Playboy-P, Hugh Heffner got shit on me.
Röviden. :D
válasza: válasza:Nagyon sok hozzád hasonló lányt ismertem. Tudod miért nem voltak barátaik?
Az olyan beképzelt és bántó megnyilvánulásaik miatt, mint: "meg ilyen idióta zenéket". Mi az a nagyon minőségi zene, amit hallgatsz és ennyivel többnek érzed magad tőle? Most mondjam azt, hogy kb 6x leírtad, hogy zenét hallgatsz, mint mindenki, aki nem süket? Elárulom, a te korodban imádtam egy csomó zenét, ha olyanom volt, rappet, ha meg más hangulatban voltam, akkor komolyzenét hallgattam.
El kellene fogadnod, hogy mások az emberek, más ízlésvilág, hobbi.
Például én varrok és alkotó kreatív hobbijaim vannak, de mégis nagyon bírom a Wow-ot és az ehhez hasonló online játékokat, tahát kockulok. Káromkodós számokat hallgatok, de segítek az öreg néninek akár hazáig is vinni a táskáját és állatokat mentek. Szerinted értéktelen ember vagyok?
És Leiner Laura nem képvisel olyan minőséget, amire fel kéne vágni. Én is szerettem fiatal koromban, ahogy minden harmadik lány.
Szóval tanulj egy kis elfogadást és nyiss mások felé, mert hiába menőzöl, azért egy igaz barátnál nagyobb érték nem nagyon van, mégha nem is a klónod.
18/l
válasza:Nem tudom srácok. Nekem 14 évesen annyiból állt minden, hogy vártam, hogy rohanhassak haza és pörgessek Ice Cube-tól valamit. :D Ha meg nem ez volt, akkor tanultam vagy játszottam egy kicsit a gépen meg állandóan bújtam a hardveres magazinokat és blogokat. Meg hazahoztam egy rakás kidobott számítógépet és azokat szerelgettem. Egyszer hazahoztam egy olyan mocskos monitort meg irodai gépet, fú ecsém'. XD Meg amikor beleragadt a Pentium 4 a foglalatba és alig bírtam kiszerelni. Micsoda szép idők! :D
Pedig nem is vagyok öreg, csak 18 éves. Amikor meg anyámék vettek egy új gépet (a régi most volt asszem 10 éves), akkor az beszarás volt. Szétszedtem, összeraktam, csináltam vele minden szart. Qva jó volt. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!