Miért probléma az embereknek a nyers őszinteség?

Mert amit írtál példának az nyers őszinteség. Az normális vélemény.

A nyers inkább az, ami bántó. Pl. ha a te példádnál maradunk, akkor "Figyelj, Gizi, baromi ronda vagy ezzel a frizurával." Na ezt senki sem díjazza :) akkor sem, ha igaz. Mert ilyet nem illik mondani.

De amit te írtál, az teljesen szalonképes, és nem bántó.

jav:

Mert amit írtál példának az NEM nyers őszinteség.

Szerintem azért, mert a legtöbben az őszinteségben kemény, szubjektív véleményt is formálnak. És habár az őszinteség értékelendő, addig a véleményekben össze lehet ütközni.

Én úgy tartom, hogy a kettő valamilyen szinten összekapcsolódik, de egy kis eufemizmussal szétválasztható. (Pl.: őszinte vagyok, mert megmondom neki, hogy nem illik hozzá a frizura, ugyanakkor nem is sértem meg, mert nem alakítok ki sértő véleményt)

Remélem érződik, hogy értem.

Ez hosszú lesz, de remélem, értelmes.

Kezdjük ott, hogy az őszinteség mindig véleményformálásnál jelenik meg, tehát szubjektív. Ha van egy ember, aki mindenkinek kérdés nélkül beszól, hogy "neked rossz a hajad, te ne hordj kéket, te ne beszélj ennyit, stb.", az kicsit érdekesen hat. Mert miért kéne, hogy ennek az embernek feleljen meg mindenki? És ha egy másik ugyanilyen őszintén mást gondol? Ez az egyik.

A másik, hogy elég szerencsétlen figurának kell lenni, hogy 100-ból 100 azt mondja, szarul néz ki a hajad, mert akkor ez az ember mennyire ismeri önmagát? Vagy semennyire, vagy leszarja, hogy mit gondolsz, amihez joga van.

Ha kérdés nélkül mondod a véleményed, az bunkóság. Ha örömet okoz, hogy másba belerúghatsz, ha az őszinteség csak negatív kritika, az is bunkóság.

Nem is kell finomkodni, csak érzelemmentesnek lenni. Még nem találkoztam olyan emberrel, aki a negatív véleményét logikusan el tudta volna mondani. Mindig jött vele egy kis lenéző mosoly.

Nem tudom, hogy ehhez kapcsolódik-e, de tudok magamról is érzelemmentesen nyilatkozni, és amikor azt mondom, nem vagyok szép, és ezer pasika ír, hogy "jaj, de biztos az vagy", akkor egyrészt kiakadok, hogy más lányok milyenek - tudom, én is ismertem ilyet, aki bókot akart hallani - , másrészt felháborít, hogy nem vesznek komolyan, az életem tapasztalatait elintézik egy "á dehogy"-gyal.

Szóval az őszinteség érzelemmentes. Épp ezért gondolom úgy, hogy csak kérdésre lehet őszintének lenni, mert ha csak úgy odamegyek valakihez, hogy "szar a hajad", az elég érdekes.