Mindenki megjátssza magát a mindennapi emberi kapcsolatokban?

Én nem bunkó paraszt vagyok, csak kényelmes. Macerás lenne megjátszani magam :D Plusz értelmét sem látom, nekem nem jó, ha egy vetített fals képet szeretnek, akkor inkább utálják az igazi valóm... :D

Szóval nem hinném, hogy én megjátszom magam, ha mégis, még magam elöl is titkolom. Némi diplomatikusság azért idegenek felé akad, itthon totál semmi.

Én nem játszom meg magam, viszont szerintem minden ember alkalmazkodik valamilyen szinten az aktuális helyzethez.

Másképp fogok beszélni a főnökkel az irodában, meg a munkatársakkal kint terepen, meg ahány haverom van, annyi féle, van akivel folyton sírunk a röhögéstől, a másikkal meg komoly témák vannak.

Valamilyen szinten mindenki,mivel egyben a túlélést is biztosítja.Amíg nem esik át valaki a ló túloldalára egyik irányba sem,addig nincs baj.Értem azt,hogy túlzott kedvesség,nyájasság,mindenre bólogatás,mosolygás,jópofi,vagy épp a "mindenkit leszarok,és nem játszom meg magam"

Van egy kollégám,utóbbi hozzáállású,de már rá kellett szólnom többször,mert rendszeresen úgy beszélt velem,mint ha a sggéből rángatott volna ki.Elmagyaráztam neki,hogy értem,hogy nem vagy jópofizós,nem is kell annak lenni,meg,hogy van sok problémád,és nincs kedved mosolyogni,csak ugye ezt a legkönnyebb csinálni,hogy akkor bárkivel bárhogy beszélhetsz,mert jogosnak érzed.Viszont te sem örülnél neki,ha valaki így bánna veled.Szerencsére végre megértette,és azóta sokkal normálisabb,elnézést is kért.És nem azt kértem tőle,hogy adja fel önmagát,csak egy fokkal legyen alkalmazkodóbb.