Miért van az, hogy ha egy embert valamit 100%-ra tud, de ha el kell mondania/meg kell mutatnia akkor nem tudja/nem sikerül neki?

"s a két arc : az Igaz és a Van

összefordul mámorosan,

mint a Nap meg a tenger

nézi egymást ragyogó szerelemmel."

Weöres Harmadik szimfónia

Az embernek vannak intuitív pillanatai, amikor érzi a formanélkülit (a végtelent) Ha valamilyen kifejezés-formát (és technikát) gyakorol, akkor ki is tudja közelítően mondani. És ehhez még az kell, hogy a befogadó is ráérezzen erre az intuitív állapotra, akkor érti meg a formát. Egy hétköznapi beszélgetés rengeteg félreértést mutat, mert még ha a kimondott szó törekszik is a teljességre - a befogadónak is arra kellene törekednie, ehelyett gyakorta közben már fogalmazza a saját mondatát -ez is lehet a sikertelenség érzésének forrása.

a rutin hiánya.

pl valaki rengeteg bunyós filmet néz,sőt otthon zsákon gyakorolja az ütéseket,egész jól megy neki.

aztán lemegy egy box edzésre és leverik mint a szöget.

és azért mert egy steril környezetben,stressz és kihívás nélkül gyakorolt.

élesben pedig stressz van,nem kiszámítható a másik támadása,soha nem ütötték meg ezért ez is új lesz számára és kizökkenti.

Ezért éri drasztikus kiábrándulás a kungfusokat,karatésokat stb harcművészeket amikor lemennek boxolni,thai boxolni és pillanatok alatt leverik őket,hiába edzenek évek óta.

Mert az elméletet tudják,de nincsen gyakorlati élesben kigyakorolt küzdelmi rutinjuk.

Vagy izgul, emiatt blokkol, vagy a kommunikációban nem az igazi. Nem feltétlenül rossz, csak van, amikor nem tud mindent átadni, ami a fejében van úgy, hogy pontosan érthető legyen az, amit gondol. Sokan nem véletlenül hivatkoznak másokra, idéznek másoktól. Mert úgy vannak vele, hogy szebben, érthetőbben megfogalmazta a szerző az ő véleményüket, meglátásukat.

"Gondolatban minden egyszerű, ha kimondom, nem biztos, hogy érted."