Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Ha előre tudnátok, hogy mikor...

Ha előre tudnátok, hogy mikor fogtok meghalni, akkor másképp élnétek az életeteket?

Figyelt kérdés
Mi az, amit másképp csinálnátok és miért?
2016. szept. 10. 15:33
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:
Ha tudnám hogy 40 éves korom fölött fogok, akkor megölném magam hamarabb inkább, nekem 25-30 év bőven elég lesz ebből a csodálatos életből.
2016. szept. 10. 15:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
Hat ha tudnam hogy tenyleg nagyon keves van mar hatra, akkor kiprobalnek mindent amire eddig nem volt lehetosegem es szerettem volna. Ha pedig meg sok, akkor elnem ugyanugy az eletem mint eddig.
2016. szept. 10. 15:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 A kérdező kommentje:
#2-es, miért? Csak kíváncsiságból. Miért csak akkor mernéd megélni a vágyaidat, amikor szorulna a hurok? Mi az, ami jelenleg visszatart téged?
2016. szept. 10. 15:57
 4/15 anonim ***** válasza:
nem változna semmi. Vágyaimhoz most sincs elég pénzem, ha tudnám a halálom napját.. akkor se lenne azokra elég pénzem.
2016. szept. 10. 16:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 anonim ***** válasza:

A halálom napjának ismeretében mégis, hogy másképp tudnám élni és egyáltalán miért kellene hatással lennie az aktuális életemre? :D

Amit eddig nem értem el (pénz és külső/szépség hiányában), azt azután sem fogom tudni, tök mindegy, hogy 102 évesen vagy 30 évesen fogok meghalni (23 vagyok). Még azt sem mondhatnám, hogy a hamarosan eljövendő halálom tudatában minden sz***a felvennék hitelt és élvezném az életet, mert a jelenlegi fizetésem miatt úgysem kapnék olyan összegű hitelt, amiből tudnám finanszírozni akár rövid távon is a boldogságomat (drága BMW/Merci, luxuscsajok). És az sem olyan, hogy felveszek egy rakás pénzt és b****k visszafizetni a következő hónapban. Ilyen hazardírozással csak azt érném el, hogy már a hátralévő kevés hónapjaimban is adóssá válnék és úgy halnék meg, hogy rengeteg adósságot hagynék hátra a szüleimre. :D

2016. szept. 10. 16:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 A kérdező kommentje:
Nem értelek titeket. Ha mondjuk elölről kezdhetnétek mindent, annak tudatában, hogy tudjátok, hogy csak X évetek lesz hátra ( x eleme N, tetszőleges ) akkor nem adnátok bele mindent? Nem kezdenétek el keményebben tanulni, dolgozni, hogy olyan életet teremtsetek magatoknak, amilyet szeretnétek? Nem próbálnátok meg a saját életetek kovácsává válni? Vagy ez így túl nagy felelősségnek tűnik?
2016. szept. 10. 16:46
 7/15 anonim ***** válasza:
#6: A kérdésed ebben a formában eléggé logikátlan. Az ember motivációja/küzdésre való hajlama nem attól függ, hogy tudja meddig fog élni. Én most is gőzerővel küzdök, pedig lehet, hogy jövőre meghalok, de az is lehet, hogy 90 évet fogok élni. A te gondolatmeneted csak a filmekben van, mint mondjuk Michael megtudja, hogy a rák miatt 2-3 éven belül meghal és minden jót és szépet csinál segít a családjának és szépen búcsúzik a halálos ágyán (ja meg előtte küzdeni tudását firtatva lediplomázik és megnyeri az egyetemi focibajnokságot). Ez bullshit már bocs. Ha úgy tetted volna fel a kérdést, hogy ha még egyszer (kétszer) megszületnétek, akkor másképp élnétek-e az életeteket...Nos annak már lenne értelme. Ha én újraszületnék, akkor rengeteg mindent másképp csinálnék: Soha nem mennék informatikai pályára, fiatalon elkezdenék sportolni és intenzíven nyelvet tanulni, szóval más döntéseket hoznék. Azzal, hogy most valaki megmondaná nekem (23 vagyok), hogy csak 7 évem van hátra kvázi semmit nem érnék, mert az életem érdemi része már lezajlott (karrierválasztás/egyengetés, serdülőkor, fontosabb döntések meghozatala) és muszáj a megkezdett utat folytatni. Érted már?
2016. szept. 10. 17:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 anonim ***** válasza:

ahhoz újra kellene születni a mostani gondolkodásmódommal, tudatommal, tapasztalataimmal. Persze, ha lenne lehetőségem máshogy tanulnék, más szakmát választanék, nem követném el a pénzpazarló dolgokat, tanfolyamokat.


De mivel nincs új lehetőség, nem tudok ingyen tanulni, felnőttként mindent k**a keményen meg kell fizetni.. és nincs 2500-3000Ft om egy magántanárra óránként, mikor én 500Ft ot is alig keresem meg óránként, amiből meg is kell élnem, mert nem tart el senki. És mégis mit érek 1 óra nyelvtanulással? semmit! 300-400 órákban kellene gondolkozni.. akkor is csak középszinten lennék, amivel kitörölhetem. Emellett munka után le vagyok fáradva, így marha jó lehet haladni a tanulással. Tanfolyamra sem telik, mert egy normális 350e vagy épp 1,5 milliónál kezdődne és utóbbihoz elvárnák, hogy 10 hónapig nappali képzésen vegyél részt. No comment! Melyik 3 műszakos munkahely alkalmazkodik a tanfolyamokhoz? elárulom, hogy egyik sem!


Ja, és mégis mire megyek az 1 milliós tanfolyammal? semmire! Legjobb ajánlat bruttó 130e Ft, azóta sem volt jobb.. vagy lehetek kényszervállalkozó, de vendégkör nem épül ki magától, oda kőkemény pénzek mennek el reklámra, nem beszélve a havi járulékokról, amit ha van bevételed, ha nincs akkor is meg kell fizetni. Elvégeztem hitelből mert azt hittem kapósabb leszek, aztán itt van, törleszthetem még 2 évig, úgy, hogy sz@rt se tudok vele kezdeni, mert nincs felesleges elfüstölni való pénzem!

2016. szept. 10. 17:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 A kérdező kommentje:

"muszáj a megkezdett utat folytatni"


Ha szerinted az amit leírtam bullshit, akkor erre nincsenek szavak. Nem akarom én is a bullshitet használni rá, mert az már túl mainstream. Ha azt mondtad volna, hogy te nem tudod elképzelni, hogy új döntéseket hozzál, újra kezdjél dolgokat, mint pl. tanulást, akkor az helyt álló lenne.


Viszont egy 1-10-es skálán szerinted mennyire okos dolog kijelenteni saját tapasztalatok alapján, hogyha valaki elindul 1 úton, akkor azon megy végig addig, amíg nem köt ki a földben? Ha kicsit körbenézel, akkor biztosan fogsz látni olyan embereket, akik tanultak egy bizonyos szakmát és nem az lett a hivatásuk, nem azon a szakmán belül dolgoztak. Akkor ők mik? Csodabogarak?:)


Erre a bullshitre, amit írtam meg csak annyit fűznék még hozzá, hogy a halálfélelem erős motivációval bírHAT. Engem az érdekel, hogy miért van olyan sok ember, akik leélnek egy egész életet úgy, hogy közben nem váltották valóra az álmaikat és a valódi boldogságról is csak a mesékben hallottak. Ne értsetek félre, azért foglalkozok ezzel, mert szeretnék segíteni ezeknek az embereknek. Na, de kicsit visszakanyarodok az előző mondathoz. Szóval, meglátásom szerint rengeteg olyan ember van, aki leél egy egész életet anélkül, hogy küzdenének az álmaikért. Ennek nyilván több oka is lehet és most okolhatjuk a csúnya állam bácsit és a kapitalizmust. Szerintem inkább a félelem az, ami megakadályozza az embereket, nem pedig a rossz anyagi helyzet. Elvégre nálunk rosszabb sorsú emberek is vitték már sokra, tehát a lehetőség az mindenkinek adott. Kicsit elkalandoztam. A könnyebb érthetőség kedvéért összekötöm ezt a gondolatmenetet a halálfélelemmel, amiről ez előtt beszéltem. Ugyebár szóba hoztam a félelmet, ami minden bizonnyal közrejátszik abban, hogy az emberek megrekednek egy szinten és beletörődnek a "sorsukba". Miért kell sokaknak egy erős külső hatás ahhoz, hogy kimozdítsa őket a csigaházból? Valamiért ez nem világos nekem. Talán egy-egy ilyen erős hatás gondolkoztatja el igazán az embert az élet dolgain?

2016. szept. 10. 17:36
 10/15 anonim ***** válasza:

Nem akarok veled vitatkozni, de kicsit naivnak tűnsz. Magyarországon sok ember nem azért nem mer váltani, mert fél az ismeretlentől és nem mer váltani, hanem azért, mert olyan nevetséges harmadik világbeli szintű a szociális védőháló, ami miatt egy átlag fizetéssel és stabil családi háttérrel nem rendelkező ember egyszerűen NEM TEHETI meg, hogy azt tanulja, majd azt dolgozzon, amit szeret. Otthagyod a munkát? Jó, kapsz 3 hónapon keresztül egy nevetséges összeget munkanélküli segély címen, azután boldogulj úgy, ahogy tudsz. Nyugaton csak a munkanélküli segélyből úgy meg tud élni egy ember középtávon is, hogy simán bevállalja a váltást, mert NINCS KOCKÁZAT és kiszámíthatóság van. Tényleg nem akarlak megbántani, de nagyon idealista vagy. A legtöbb ember akit én ismerek és pályát váltott ill. az álmait megvalósította, mind stabil családi háttérrel rendelkezett és abban a tudatban élt, hogy baj esetén bármikor számíthat másokra. Majd én is szakmát fogok váltani és elkezdem kitaposni a boldogság felé vezető utat, ha a szüleim nem lesznek ráutalva a segítségemre (akik közül az egyik agyvérzést kapott) illetve foglalkozhatok a saját életemmel és nem kell attól rettegnem, hogy munkanélküliként néhány hónapot követően elviszik a fejem felől a házat.

---

"hogy a halálfélelem erős motivációval bírHAT"

Ehhez annyit fűznék hozzá, a gyakorlatban a legtöbb ember aki tudja, hogy meg fog halni, az semmivel nem lesz motivált, hanem csak próbálja leélni a hátralévő idejét, lehetőleg fájdalom és szenvedés nélkül.

2016. szept. 10. 18:38
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!