Szerintetek nem ironikus, hogy gyerekként felnőttek, felnőttekként gyerekek szeretnénk lenni?

Nekem fiatal felnőttként nincs ezzel bajom. Azzal van bajom hogy nem olyan felnőtt vagyok mint amilyennek szeretném látni magam.

Nem, nem az. A gyerekeknek fogalmuk sincs a felelősségvállalásról (még a kis kretén tiniknek sem, hiába ér égig az öntudatuk) ezért irigylik a "szabad" felnőtteket. A felnőttek pedig pont ettől a felelősségtől menekülnének vissza a gyerekkorba. Mondjuk már aki, én biztos nem tűrném el soha többet azt a kiszolgáltatottságot, amiben a gyerekek élik a napjaikat.

Gondolom azért menekülnél vissza, mert feltételezem te is szembesülsz valamilyen szinten a magyar kilátástalansággal, az élet nehézségeivel (elhelyezkedés, fizetés, megélhetés stb.). Csak ebben a balkáni országban van az, hogy az ember nem szeret felnőttként élni és inkább újra felelősség nélkül gyerek lenne. Hidd el, a normális, élhető országokban (Dánia, Norvégia, Hollandia) nem fordul elő ez a paradox érzés, mert ott az embereknek felnőttként sincs problémájuk a munkahely kereséssel, egészségüggyel, lakhatással és még ezernyi dologgal, amiben mi itt Mo.-n nélkülözünk, de természetesen több lehetőségük és joguk van, mint gyerekként. Tehát a kérdésed szorosan összefügg az életszínvonallal és a nálunk nem létező szociális védőhálóval.

40-múltam de nem lennék mégegyszer gyerek! Sőt örök, hogy a gyerekeim is nagyok már és minenben segítem őket (nem úgy mint anno engem),hogy boldog felnőtt koruk legyen!

*örülök

Én igazából nem a gyerekkori önmagamat sírom vissza,hanem az akkori körülményeket,a környezetemben lévő embereket az akkori minőségükben.

Én nem lennék újra gyerek. Örülök, hogy így 20 évesen végre sikerült külön költözni, el tudom tartani magam, azt csinálok, amit akarok, ezt nem adnám semmiért.