Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Miért vonzódom a sérült,...

Miért vonzódom a sérült, hátrányos helyzetű emberekhez? A "normális" meg szinte hidegen hagy.

Figyelt kérdés

Kiskorom óta mindig olyan fiúba voltam szerelmes, aki vagy beteg volt, vagy volt valami lelki sérülése, vagy szimplán szegény családból jött/ hátrányos helyzetű volt. Most 21 vagyok, és már fél éve egy olyan fiú erdekel (s sajnos vay sem, elképzelhető hogy már szerelmes is lettem belé....), akinek hajléktalan múltja van, és most is csak az édesanyja miatt van fedél a feje fölött, ő eteti, ő mos rá, pedg már 27 eves is elmúlt. És ez a srác teljesen önállótlan, lelki betegsége van, és nem is dolgozik... Ezenfelül, egy elég "igénytelen" fiú, és soha nem volt még (komoly) kapcsolata sem saját bevallása szerint.

Nem tudom elképzelni, hogy ez miert alakulhatott ki bennem. Tudom, hogy szociálisan érzékeny vagyok, alapjáraton segítőkész is, na de az milyen már, hogy engem csak az ilyen "furcsa" , nehez sorsú emberek fognak meg, akiket valamilyen szinten talán "kirekeszt" a társadalom?

Ami pedig engem illet, egy viszonylag normális, átlagos családban élek, anyagilag is jó helyzetben vagyunk, a szüleim is egyutt vannak és nagyon fiatalok is; én egy elég erős egyetemre járok, vannak céljaim, értékeim. Ami a fiukat illeti, sok normális srác udvarol is nekem, de valahogyan Ők nem fognak meg annyira...és tenyleg én szenvedek a legjobban attól, hogy ezt képtelen vagyok megérteni magamban.



2016. szept. 19. 00:07
 1/6 A kérdező kommentje:
És azt kihagytam, hogy ezt megelőzően pedig egy drogfüggővel volt kapcsolatom. Egyszerűen CSAK hátrányos helyzetű emberek érdekeltek idáig és jelenleg is...
2016. szept. 19. 00:12
 2/6 anonim ***** válasza:
82%
Mert irányító típus vagy aki szereti másikot irányítani.
2016. szept. 19. 00:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
83%
...és tudod hogy egy nem hátrányos helyzetűt nem tudnál úgy irányítani ahogy akarod.
2016. szept. 19. 00:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem meg nem az irányításról van szó. Hanem nagyon szeretnéd,h az illetőnek nagyon nagy szüksége legyen rád, te legyél a támasza. Ez az elején romantikusnak tűnik, de később mindenképp bukik a dolog. Ahol támaszkodás van, ott értelemszerűen nincs meg a kellő magabiztosság. Leggyakrabban féltékenységet szül ez a helyzet.

Az a gond,h veled sem stimmel így minden - nem rosszindulatból írom. De valószínűleg csak akkor érzed biztosnak a helyedet egy kapcsolatban,ha a másik felnek re lehetsz a "megmentője", rád van utalva. Tulajdonképpen nem hiszed el,h pusztán önmagad miatt veled maradna egy "normális", nem rászoruló ember.

A saját önbizalmadat kell helyreállítani először, mert boldog párkapcsolatra csak 2, saját magával elégedett ember képes!

2016. szept. 19. 00:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 A kérdező kommentje:

Először is, köszönöm szépen a válaszokat!

Én azt gondolom, hogy valahol mind a kettőtöknek igaza lehet, 2 dologból kifolyólag...Egyik az, hogy az valóban leplezhetetlen, hogy irányító típus vagyok. Eddigi kapcsolataim során végül is mindig én hoztam meg "végső döntéseket", én alakítottam nagyjából a programokat és - hangozzék akármilyen furán- mindig is élveztem, hogy én hordom a nadrágot, én megyek a fiú elé kocsival, meghívom kajálni, stb (természetesen ezek mind szegény srácok voltak, anyagilag is, tehát az, hogy én hordtam a nadrágot úgymond, az nekik abszolút egy segítség is volt valahol..). Viszont azt kétlem, hogy akár tudatosan (sőt, tudatosan biztos nem!), akár tudat alatt pusztán az állna ennek az egésznek a hátterében, hogy azt figyelem, kit tudnék irányítani, kit nem. (Magamban természetesen elismerem, hogy számomra már inkább az volna a furcsa, a férfi gondoskodna rólam és nem én róla, mert az évek alatt az mindig fordítva történt).


Ami az önbizalmam illeti, valóban nem teng túl, de azért tisztában vagyok saját magammal, és úgy érzem, annak megfelelőn értékelem magam. Van önkritikám, viszont az erősségeimet ugyanúgy képes vagyok elhinni, felvállalni. Ezek alapján pedig (szerintem legalábbis) nincsen beteges önbizalomhiányom.

Az viszont már sokkal valószerűbb, hogy imádok a "megmentő szerepébe" lépni, embereken segíteni, és lehet, tudat alatt talán éppen az motivál, hogy egész életemben valakinek az életét szebbé teszem/szebbé tehessem, s ez alapján válogatom meg magam körül az embereket...de nem tudom. Furcsa, a családom már régóta azt mondja, hogy valami irdatlan ízlésficamom van.

2016. szept. 22. 18:20
 6/6 anonim ***** válasza:

Patologikus altruizmus.


Refugees welcome.

2016. szept. 22. 18:41
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!