Miért utálják sokan a macskákat? Hogy lehet őket utálni?

Sokan a mazsolát is utálják, én azt nem értem.

Egyszer valaki azt utálta, hogy mosolygok az utcán. A macska egy általában tenyérbemászóan elégedett, szép, többé-kevésbé szabad és igencsak öntörvényű jószág, egy csomó dolog van benne, ami irritálhat valakit s van, aki nem szereti, ha egy állat azt csinál, amit akar... A háttere elett egy elrontott élet, ami miatt irigykedik mindenkire, akinek jobb... De kismillió más is.

Én szeretem őket, nekem a kutyák nem jönnek be, csak megértem, hogy más szereti őket. Nekem a szabad, egyenrangú, fegyelmezést, ember általi nevelést nem igénylő s nem tűrő macskák valók. Van is egy félvad jószág a házhoz lazán kapcsolódva, tökéletes.

(Nyilván a macskák személyisége sem egyforma, sok macskánk volt már.)

Azért ez nem ilyen egyszerű. Világéletemben volt macskám, most is van 2 - az egyik épp itt dorombol mellettem - szóval imádom őket. DE azt el kell ismernem, hogy vannak utálatos tulajdonságaik, amik részben pont abból fakadnak, hogy fékezhetetlenek.

Ha a környékeden vannak macskák, és nincs kutyád, akkor össze fogják sz@rni az udvarodat, a füvedet, a gyerek homokozóját, stb... A kandúrok megjelölik a cuccaidat(legyen az frissen mosott kiteregett ruha, bicikli, ajtófélfa, stb...) Ha hozzáférnek, ellopják az ételedet, vagy megeszik a saját macskád kajáját. Ha van kerti bútorod, vagy hintaágyad, benne fognak fetrengeni. Ha kisebb csirkét tartasz, megfogják... :D Szóval azt meg tudom érteni, hogy akik ilyen rossz tapasztalatokat szereztek, azok nem rajonganak a macskákért, de sokszor ezek miatt is inkább az idióta gazdák, és nem a macskák okolhatóak.

#2: Szerintem igenis önzők, ami nagyon helyes. Én is önző vagyok, fontos és jó tulajdonság, ha nem viszik túlzásba. Kedvelem az egészséges hozzáállású, önző állatokat. Főleg, ha nekik jó az, hogy dorombolnak és hozzám bújnak, mivel puhák és jólesőek, így én önzésből simogatom a macskákat, ők önzésből dorombolnak, maga a tökély.

Az ide járó kandúrok nem csinálnak semmi rosszat, még a kisciccek "ó, még egy farok, amire vadászhatok!" megmozdulásait is meglepően jól tűrik. Az ételt persze, hogy megeszik, miért ne ennék, nem hülyék, hogy otthagyják, ha éhesek és találnak. Még adok is nekik, illetve annak az egynek, aki jelenleg a környéken él, a párom is odavan érte, mert nagyon szép, mély hangon dorombol. Idegesítő nyávogásra is képes, szerencsére jól hangszigetelnek a nyílászáróim.

Sosem jelölték meg a magasban száradó ruhákat, az elég akrobatikus lenne :D De mást sem.

De a kutyákat sem utálom, pedig egy kutya miatt van heg az államon, ami jár némi kellemetlenséggel. De ez csak egy kutya a sok közül. Inkább az embert utálom mint fajt, arra van is okom, a legkárosabb állat és a legtöbb példány eléggé elítélhetően él s gondolkodik. De még köztük is vannak jó fejek, én pedig eléggé kerülöm a rosszabb részt ahhoz, hogy néha egészen alacsony szintre zuhanjon a mizantrópiám. De sosem általános, hisz remek emberek vannak a világon.

Ahogy csodálatos kutyák is, elég sok. Én macskás vagyok, de ettől még nem lesz bajom a kutyákkal.