Mit tennél, ha találnál egy pénztárcát az utcán?

Gyerekek. Emeljük már a tétet, mert így mindenki nagyon becsületes...

Tárca + irat + 300ezer ft.

A kérdés inkább az, hogy mennyi az a pénz, ami már "tisztára mossa" a lelkiismeretet?

Az iratokat visszajuttatnám a tulajdonosának névtelenül, a pénzt eltenném (ez a megtaláló jutalma)

Persze csak akkor, ha senki sem látta, hogy fölveszem a tárcát. Ha körülöttem bárki is van, akkor le se hajolok a tárcáért.

Visszajuttatnám valahogy a tulajnak. Ha van benne irat, akkor elviszem, ha nincs, akkor elvinném a rendőrségre. Akkor is, ha 300 ezer lenne benne. Oké, én sem vagyok gazdag, jól jönne egy talált 2ezres is de ha elvenném a pénzt, valahányszor amikor költeném, eszembe jutna, hogy egy tolvaj vagyok és ezt az érzést sosem tudnám kitörölni. Mardosna a bűntudat egész életemben. Ezért adnám vissza.

Anno ált. suliban találtam egy pénztárcát, 10 ezer ft volt benne, mi mindig szegények voltunk, életemben akkor láttam először 10ezrest. Leadtam a tanáriban. Mindenki mondogatta utána, hogy de hülye voltam, otthon sosem adnak nekem pénzt, most lett volna de nem bírtam hazavinni. Amikor hazamentem, sírtam is emiatt, de megvigasztaltak, hogy legyünk bár szegények, a becsület a legfontosabb és ha hazavittem volna, a szüleim úgyis visszaadták volna.

Akkor mégjobban emelhetjük a tétet...

Az iratok szerint a pénz egy ismert, fukar, kőgazdag emberé, nevet mindenki tud társítani, amilyet gondol, tehát nem egy beosztandó havi fizetést találtatok meg, hanem valószínű valami zsebpénzt.

5-ös verzió: az iratok benne vannak, meg 300e forint. Magam keresem fel a tulajt, mert nem bízom a rendőrökben.

Nekem volt, hogy egy néni szólt, hogy turkálnak a táskámban mozgólépcsőn. Nagyon hálás voltam, ellopták volna a telefonomat. Szeretném, ha más is érezné ezt a hálát az én jóvoltamból. Ha lúzer vagyok, hát lúzer vagyok, ez vagyok én.