Mit akarunk az örök élettel, ha ebben a rövid földi életben sem tudjuk szeretni egymást?

Véleményem szerint a létezés örök,csak más-más formában,megtapasztalásban.

Akik magasabb tudati szinten vannak már képesek a szeretetben élni.

Sok Kisfaludy Györgyöt hallgattam.

aki örök életet akar, az nem a szeretet miatt akarja, hanem a földi javakért.

Én nem akarok örök életet. 30-40 év bőven elég volna számomra ebből a f*sból.

A földi életet megnyomoritja a félelem a haláltól ugyanúgy, ahogy az élet gyötrelmeitől. Hogy tudnál szeretni úgy igazán teljes szivedből bárkit is, ha félsz?

Nem tudom, kikre gondolt. Azokra-e akik a földön akarnak örökké élni vagy azokra akik azt gondolják, hogy a lelkünk örökké él, de ha az utóbbira akkor nem tartom relevánsnak a kérdést.

Amíg a földi élet tulajdonságait próbálod meg ráruházni a létezésre, addig nem is fogod tudni érteni, amit itt páran már leírtak.

De legelőször is törölni kéne a fogalomtáradból az időt. Ne ess kétségbe, ha nem megy, agyunk határok közt működik, e szerint kell, hogy eleje és vége legyen mindennek.

Mit akarunk az örök élettel, ha egy vasárnap délutánnal sem tudunk mit kezdeni?

Valahogy így szólt az eredeti idézet.

"Miért akarnánk egy végtelen életet, amikor ez a pár évtizednyi földi élet is tele van bánattal, unalommal, gyűlölködéssel?"

Ez a pár évtizednyi földi élet azzal van tele, amivel teletöltöd. Ha hagyod, hogy más töltse tele neked, nyilván nem fog tetszeni, ráadásul akkor tényleg unatkozni is fogsz.