Az emberek miért törődnek a halottakkal és közben az élőket kergetik a sírba?

Hehe, de jó kérdés, tetszik! :)

Nekem sok halottam van, de én valóban fordítva gondolkoztam. Amíg éltek, igyekeztem minél több időt és szeretetet adni nekik. Volt egy időszak, amikor még nem voltam elég érett ehhez, de amint felfogtam, milyen véges az élet, változtattam. Azt hiszem, nagymamám betegsége alatt változtam meg, azelőtt hónapok is elteltek hogy ránéztem volna a nagyszüleimre. Amikor Mama beteg lett, rendszeressé váltak a látogatásaim. 1,5 év szenvedés után amikor meghalt, üldögéltünk nagyapámmal a konyhában és amikor elköszöntem, azt mondta, hogy úgyse megyek én hozzá többet. Ránéztem és elmosolyodtam: "De buta vagy!" Ezután 8 éven át jártam hozzá minden csütörtökön és minden vasárnap, amíg csak élt. Sokat mesélt nekem, és főtt étellel várt és megpakolta mindig a szatyromat ennivalóval, ahogy Mama tette azelőtt. Én kísértem nem egyszer mentővel kórházba, ültem az ágya szélén, gondoskodtam róla, ha hajnalban kellett rohanni, akkor hajnalban rohantam, az utolsó években már sose volt kikapcsolva a mobilom. Néha nagyon fárasztó volt. Emlékszem egyszer, amikor megint váratlanul került kórházba és becsomagoltam neki és elkísértem és jött egy szabadnap és semmi másra nem vágytam, csak pihenni, kitalálta hogy vigyek be neki pizsamát, mert nem tett be eleget (csomagolásnál 5-ször megkérdeztem, tegyek-e még be)...Morgolódtam magamban, megint elmegy a fél napom utazással, ráadásul kórházba, pedig lett volna egy szabad napom végre...Halottak napja volt. Arra gondoltam, hogy be kéne fejeznem a nyavalygást és hálásnak lenni azért, hogy halottak napján az élő nagyapámat látogathatom meg, úgyhogy felmálháztam magam és bementem Hozzá. Tudtam úgyis, hogy nem a pizsama kellett neki, hanem én. Egy év múlva már csak a temetőben látogathattam meg. Azóta is eltelt már 8 év. És hogy őszinte legyek, idén nem is voltam kint a temetőben. Pedig de sokan fekszenek már ott az enyéimből! Ott ültem az ágyuk szélén mindig, amikor szükségük volt rám. Most gyakran előfordul, hogy felveri a gaz a sírjukat. Van hogy fél évig sem megyek oda. Valahogy elegem van már az egészből. Túl sokat jártam én már temetőben. Nem érdekel mások mit gondolnak. Nekem fontosabb már az, hogy azokkal legyek együtt, akik élnek. Kislányom van, és öregecske kutyáim. Velük akarok lenni, amíg lehet.

Nagyon jó kérdés!

Ha megdöglenék és hirtelen felélednék a következőt mondanám az embereknek:

"Megmondtam ,köcsögök! Megmondtam!"