Van olyan hogy valaki az átlagnál hajlamosabb az agyalásra, gondolkodásra?

Persze, hogy van ilyen. Én is gondolkodós fajta vagyok, bár nálam ez nem hirtelen jött... S nem tudom, más milyen, de elnézve az embereket sokan elég ritkán használják az agyukat tudatosan...

Az agyalás az nekem már kissé más, egy bizonyos élethelyzet lazán előhozhatja, hogy sokat rágódsz valamin, ami zavar s meg akarod oldani. A sima gondolkodás nekem az, hogy pl. nézek vagy olvasok valamit s utána akár mosogatás, séta közben újragondolom, kielemzem, belemélyedek... Elég rossz, ha valaki kicsit sem ilyen, mert poénos és hasznos, ha valaki akár "csak" józan paraszti ésszel bele tud gondolni s inkább csak hirtelen kérdez nagy hülyeségeket, mert idővel le tudja vezetni, hogy minek lehet értelme s minek nem (már egyes esetekben, mert sokszor azért kell szakmai tudás is).

A pszichologia mai állása szerint van az introvertált, meg az extrovertált ember, valószínűleg te az előbbibe tartozol, ami azt jelenti, hogy belül éled az életed, elemző típus vagy. Persze még ezernyi dolog következménye lehet, hogy ilyen gondolkodós vagy, de ebben nincs semmi rossz, ha a többiek nem értenek meg, akkor ez van. Nagyon sok "túlgondolkodós" ember van még a világon, csak őket nehezebb észrevenni, mert nem olyan feltűnőek, mint a hangosabb társait. Így kerek a világ, hogy ilyen emberek is vannak! :)

Egyébként ha sokat gondolkozol, meg ötletelgetsz akkor ajánlom, hogy próbáld ki az olvavást, vagy az írást, lehet, hogy élvezni fogod, meg legalább a gondolataid leírva sokkal rendezettebbnek, tisztábbnak tűnnek.

Ha viszont már betegesen össze-vissza csaponganak a gondolataid, nem tudsz figyelni, akkor lehet, hogy figyelemzavarod van vagy hiperaktív vagy egy pöppet. De ha lehet, fogadd el magad, ez is egy adottság. :)