Szerintetek van olyan, hogy a személyiségnek összhangban kell lennie a külsővel, genetikai adottságokkal?

Az ember környezete az, ami a medrében tartja a személyiségi jegyeket, erőltethet magára bármilyen jellemet egy illető, úgyis a visszajelzések alapján rakja be magát valahová.

A fiatalság van nehéz helyzetben, ők folyamatosan változnak, keresik a helyüket a világban, kapják(nagyon helyesen) a rengeteg visszajelzést, és olyanná alakulnak, amik lesznek később.

Nagyon nem.

Ez olyan, mint amikor a szép lányoknak elnézik a legbunkóbb viselkedést is, ha meg egy rondább vagy kövérebb lánynak normális önbizalma van, mindig kérdezik, hogy "mire fel?".

Mintha a szép külső felmentés lenne minden bűn alól.

Igen. Az ember akkor erzi magat 100%-nak, ha a szemelyisegehez elkepzelt kulso legalabb reszben rendlekezesre all. Nyilvan mem a szelsosegekrol van itt szo, de ha pl valaki mosolygos viszont a fogai csunyak, akkor nem tud kiteljesedni, ergo nem tud magabiztos lenni.

Remelem ertheto a hasonlat

Reszben igen, bar ez mar szerintem vegletes egy kicsit.

Nem tudsz valtoztatni magadon? Miert vagy ronda?

Persze, de a külsődet változtathatod annak fényében, hogy milyen embernek érzed magad, milyennek szeretnél tűnni :)

Én pl. vörös hajjal születtem, és imádom, mert szeretek kitűnni, de van olyan ismerősöm, aki a vörös haját barnára festette, mert nem szerette, hogy megnézik az emberek, megkérdezik, eredeti-e, stb. Ugyanígy van, aki szemüveget hord egész életében, van, aki kontaktlencsére vált, és annak, ha valakinek szemüveget kell hordania, egyértelműen az az oka, hogy rossz a szeme, mégis társítunk hozzá sztereotípiákat ("tuti okos, tuti bölcsész, stb.")