Különleges embernek tartod magad? Miért?

Én például ezt gyorsan megcáfolom :)

Nem tartom magam annak. Középszerű vagyok, vagy leginkább még az sem, mert a középszerűek legalább a középszerűségüket megmutatják a világnak. És ami a legcikibb, hogy nem is vágyom ennél sem többre, sem kevesebbre.

Átlagosnak tartom magam és úgy gondolom, hogy ez nem szégyen, sőt, kifejezetten büszke vagyok, hogy annyira fejlett az önismeretem, hogy ezt ki merem mondani. Ha az ember tisztában van magával, csak akkor képes reális, földhözragadt, elérhető célokat kitűzni, míg egy magát tisztán megítélni nem tudó egyént sokszor a megugorhatatlan léc, a túlzott elvárásai teszik ronccsá. Ennek ellenére a csapból is mindig a "te különleges és egyedi vagy, csak hinned kell magadban" propaganda folyik. Nem. El kell fogadni, ha átlagos vagy. Mert az átlagot az teszi átlaggá, hogy nagy mennyiség rendelhető hozzá, tehát statisztikailag annak van a legnagyobb esélye, hogy bármilyen dolog az átlagot képezi vagy átlagközeli. "Rossz úton jár, aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni" (Rowling). Mindenkinek azt javaslom, hogy 1. kellő önismeret megszerzése, gyengeségek és erősségek feltárása 2. a saját képességeihez mérten állítson fel célokat.

A kérdéssel kapcsolatban egy lényeges dologra is kitérnék - nem hiszem, hogy általánosságban ki lehet jelenteni bárkiről, hogy "különleges" vagy "szürke egér". Persze sejtem, hogy hogyan érted, miképp definiálnád, ezért tudtam megválaszolni, hogy én átlagosnak tartom magam. Viszont lehet, hogy valakinek annyira nincs érzéke a matekhoz, hogy még egy egyszerű százalékszámításba is beletörik a bicskája, de olyan bravúrosan szólaltat meg egy zongorát és olyan zeneműveket komponál, hogy a közönség soraiban mindenki libabőrös lesz általa. Az ember sokféle paraméterre bontható, rengeteg képessége van, nem véletlenül okoskodtak úgy régen a kutatók, hogy az agynak különböző szegmensei felelősek egy bizonyos tevékenységért, mert ez volt a logikus és gyakorlati bizonyítékokkal is alátámasztották (pl. beszédközpont, hosszútávú memória területe stb. - bár zárójelben megjegyzem, hogy ez az elmélet már megdőlni látszik, most az agy plasztikusságát szokták boncolgatni). Szóval nem lehet csokorba szedni az ember különböző képességeit és kollektívan kimondani, hogy különleges vagy. Valamiben gyenge, valamiben erős, nem szabad összesítve tekinteni ilyen szempontból az egyénre. Ezért fontos kérdés bármelyikünk életében a pályaorientáció, mert személyreszabottan meg kell állapítani, hogy kinek milyen területen kell fejlesztenie magát, hogy kiemelkedő eredményeket érjen el a szakmában.

21/L