Mitől jobb már alig 25 évesen külön menni a szülőktől?

Bocsi de szerintem hülyesèg, amit ìrsz.

Hogy mièrt vagyok a párommal albèrletben?

1. Mert nem volt munka csak 100 km-re találtunk, nem fogok egy idegennel lakni, alap hogy a párommal költöztem össze.

2. Nem fogok 25+ èvesen ùgy èlni, mint egy tini, hogy jön a barátom meg èn megyek hozzá, aztán meg kerülgessük èveken át a szülőket, meg èveken át szexeljek csendben pl mert ott van az apòsom vagy az apám.

3. Lakva ismerkszik meg az ember, nem ùgy kell hitelt meg milliòs költsègeket intèzni amikor mèg nem èltetek együtt. Előbb èljetek együtt, ha működik a kapcsolat akkor èrdemes sajátot venni ott ès olyat, ami mindkettőtöknek jò.

4. Nem kötelező albèrletben èlni örökkè, mi 4 ève ott vagyunk, havi 60 ezret elrakunk fèlre. Ha nem tudnánk fèlrerakni sem akarnèk örökkè a szüleim nyakán èlni ha komoly kapcsolatom van.

mert egy bizonyos kor után már nehéz változtatni a szokásokon, és a kényszerleszokás (szülők halála) esetén fájdalmas lesz.

Én se mennék albérletbe, de nincsenek is kacsalábon forgó palota szintű elvárásaim. +nagy a ház, elférünk jól megvagyunk, nem hangoskodunk a bnővel szex közben.. meg lehet oldani csöndben is.

Hát valljuk be, hogy a néha egymásnál alszunk eléggé tiniszerelem jellegű dolog.

Sajnos voltam már 1-2 ilyen kapcsolatban, elég kellemetlen, hogy "vendég" vagyok a szülői házban, kimondatlanul is útban vagyok, nekem is rossz a csaj szüleit, testvéreit kerülgetni.

Vagy alapból aki otthon lakik, azt kicsit gyerekként kezelik, és ha kell ugráltatják, irányítják. HA meg a párja ott van, akkor az a baj, hogy "de miért nem segítenek". Ha meg segítenek akkor kettesben nem tudnak lenni.

Ráadásul teljesen más együtt élni, mint néha együtt aludni.

Én ilyen sráccal nem tudnék járni. Egyrészt nem fogok átjárogatni ottaludni senki szüleihez, mert feszélyezve érezném magam, nem akarok senki szüleivel jópofizni, másrészt én sem hívnék senkit a szüleim nyakára, hogy "Anya, apa, itt aludhat ma a Peti? Légyszi, légyszi..". A szülőknek nem kell egy idegent elviselniük a saját házukban.

Másrészt a randizgatás meg a néha egymásnál alvás nem igazán komoly kapcsolat. Randizgathatsz valakivel 100 évig, igazán megismerni akkor sem fogod. Lakva ismerkszik meg az ember. Ez nagyon igaz. Randin mindenki a legjobb oldalát mutatja, nyilvános helyen vagytok, nem tudjátok rendesen elengedni magatokat. Nem fogok egy felnőtt férfival évekig kávézókban meg éttermekben találkozgatni, mert ez csak idő pazarlás, semmi értelme. Nem attól lesz működőképes egy kapcsolat, hogy mindketten ugyanazt az olasz éttermet szeretitek, vagy ugyanúgy barna cukorral isszátok a lattét. A lényeges dolgok csak összeköltözés után derülnek ki. Hogy milyen az életritmusa, mennyire hangulatember, hogy áll a házimunkával, hogy bánik a pénzzel, mire tart fontosnak áldozni. Mihez tudtok egymással kezdnei össze zárva egy lakásba. Én és a barátom pl. kettesben szinte alig járunk el bárhova is, mert sokkal jobban szórakozunk otthon, összebújva filmezünk, szexelünk, főzöcskézünk, baromkodunk, lazítunk, dumálunk egész nap, és ha menni kell is valami programra, alig tudjuk rászánni magunkat az indulásra, annyira jól ellazázunk egymás mellett otthon a nyugiban. És ezt nem adja vissza semmilyen randizgatás. Megértem ha valaki még nem áll készen egy felnőtt kapcsolatra, de azért a te korodbeli lányok sokan már azt keresnek. És nekik kevés lesz a randizgatás, teljesen jogosan, mert az semmi. Szóval itt dönteni kell, hogy felnőni a fontosabb és normális kapcsolatot találni, vagy saját ingatlanra spórolni. Nyilván ezt mindenki maga dönti el, de nincs olyan, hogy felnőtt is vagyok, meg anyuéknál is lakom.

Az előttem válaszolóknak sok szempontból megértem az érveit. Az ember 25 éves kor fölött már vágyik arra, hogy önállósodjon, kirepüljön a családi fészekből, és a párkapcsolat terén is sokkal jobb, ha van egy külön lakás.

VISZONT.

Én úgy gondolom, hogy az albérlet sok szempontból olyan, mint egy fekete lyuk. Csak adod ki a pénzeket minden hónapban, de valójában semmivel nem vagy előrébb. Ahol én élek, ott egy albérlet 40-60 ezer Ft körül van havonta. A jelenlegi fizetések mellett, amit a legtöbben megkeresnek, egyedül képtelenség fenntartani egy albérletet, de még ketten is necces.

De tegyük fel, hogy egy pár összeköltözik albérletbe, és van annyi pénzük, hogy kigazdálkodják a költségeket, az étkezést és még egy kis nyaralásra is marad pénz. De akkor is ugyanúgy stagnálnak! Nem lesznek előrébb még 15 év múlva sem! Lehet, hogy 25 évesen már önálló akar lenni az ember. Hogy ciki otthon lakni. Én meg azt mondom, hogy az is ciki lesz, ha az illető betölti már a 40 éves kort, és még mindig nincs saját lakása.

A véleményem tehát az, hogy megértem a külön élet iránti vágyat, és sok sikert azoknak, akik belevágnak egy albérletbe. Én inkább otthon lakok 5 évvel tovább, és gyűjtök, hogy legyen pénzem saját lakásra. Szintén 24 éves vagyok, 30 éves koromra már saját lakásban tervezek élni saját autóval járni. Nem pedig fizetni az albérletet, amivel nem megyek semmire.