Miért van az, hogy aki megjátssza magát, minden mű amit ismernek belőle az emberek, azt szeretik, míg én őszinte vagyok és emberséges, reálisan látom a dolgokat addig engem nem szeretnek az emberek?

Ilyen világot élünk sajnos. Attól, mert valakin ott van a félmilliós Gucci táska, karján a milliós Patek Philippe óra, arcán a fél kiló smink, attól még ugyanaz a szar ember marad.

Hogy is énekelte Lukács annak idején:

De te az orrodig se látsz,

Neked jó a McDonald's,

Neked elég ha Coca a kóla,

Te ugyanúgy tehetsz róla,

Hogy át****tak a reklámmal,

Ezzel az Amerika-lekvárral,

Ezzel a műanyag élettel,

Ahol annyi ember tévedt el.

Mint a háborúban a foglyok,

Csak a parabolamocskot fogjuk,

Ahol minden nő tökéletes,

És minden férfi izmos."

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de nekem nem tűnik az igaz értékek szerinti őszinte, emberséges gondolkodásmódnak, ha lájkokon vagy fennakadva.

Őszintén, kit érdekel, hány műbarátnője van? Nem neked kell leállni velük. Az ő élete, ő intézi.

Valószínűbbnek tartom az írásod alapján, hogy csak szimplán baromi savanyú vagy, ls olyan, mintha azt gondolnád, többet érsz a többi embertől. Az "én őszinte vagyok" sokszor jelenti azt, hogy "én kéretlenül kritizálok mindent". Valószínűleg ezért nem szeretnek, nem azért, mert kivétel nélkül felszínes suttyók.

Bocsi, ha esetleg nem igaz (úgyis azt fogod írni, hogy nem az :D ), de nekem így tűnik ez alapján a három sor alapján.

Nekem kicsit túlzottnak tűnik az "önajnározás".

Te vagy az igyekvő, az emberséges, az őszinte, a dolgozó, a törekvő, a kedves, a normális, az empatikus. És mindenki más mű, irigy seggnyaló.

Ilyen esetekben 90%-ban magadban kell keresni a hibát, oka van ha kerülnek az emberek.