Ez "normális" gyászreakció? Vagy mi a gond velem?

Meghalt a nagypapám pár hete. Szerettem őt, de nem álltunk közeli kapcsolatban. Mikor látogatóba mentem hozzájuk, vele mindig csak pár szót beszéltünk.

Miután meghalt pár napig sírdogáltam. Azóta nem. Sokat gondolok rá, de nem sírok miatta, és a hiányérzet is csak időnkén száll meg pár percre. Furcsának is éreztem, hogy miért nem szomorkodom miatta többet.

Viszont azt figyeltem meg magamon, hogy az emberekhez viszont másképp állok hozzá. Eladóként dolgozom. Máskor sosincs ilyen problémám, de mostanában halálra idegelnek az emberek. Nyilván ezt kifelé igyekszem nem mutatni, de minden második embert legszívesebben képen törölnék, és napközben előfordul, hogy csak úgy elsírom magam. Ilyenkor nem gondolok épp a papára vagy ilyesmi, csak érzékeny vagyok minden kis hülyeségre. Eddig azt gondoltam, talán emiatt a sötét és hideg idő miatt, csak simán téli "depresszió", de most felmerült benne, hogy talán csak így reagálok a veszteségre? Lehet, hogy nálam ez ilyen formában jön ki?? Korábban sosem veszítettem el senkit, nem tudok összehasonlítani...