Van arra bármiféle lehetőség, hogy teljes mértékben kiöljem magamból a szexuális vágyakozást?

Társat nem valószínű, hogy valaha is találni fogok, mert ahhoz egyrészről túl egyszerű, másrészről túl bonyolult vagyok. Ezt csak azért merem ennyire magabiztosan kijelenteni, mert egyszer már volt társam és neki ez a két problémája volt velem; nem tudok középszerű lenni és hol felfelé, hol pedig lefelé mindig elmozdul a mérleg nyelve. Ahhoz meg sajnos nem vagyok elég bátor, hogy hosszú hajat növesszek és megtanuljak remekül táncolni mint a Hair című nagyszerű musical film elején. Pedig lehet tényleg ezt kellene tennem és akkor telve lenne az életem színekkel és boldogsággal. Ez a két véglet van szerintem, vagy szerzetesnek lenni egy buddhista kolostorban vagy hippinek lenni az óceán partján. Tőlem nagyon távol áll, hogy szolga legyek mint mások akik pl. gyárban robotolnak vagy éppenséggel a politikai elit rángatja őket dróton és odaföntre nyaliznak hátha lesik egy kis maradék csont amin lehet csámcsogni. Szóval sajnos nem az vagyok akire a lányoknak szüksége lenne, nem vagyok sem yogaoktató sem nyávogó körtefejű idol. Nem vagyok senki és semmi sem, csak egy nagyon távoli csillagzat vagyok ami ide-oda imbolyog az égen, középen nem szeret lenni, a két szélről pedig mindig visszapattan. Akár a pattanóbogár vagy a szöcske, amelyek mind evilági teremtmények, kérdés azonban eleve elrendeltetett-e életünk tovahaladása s egy utat kell követnünk, vagy inkább helyesebb belemenekülni az éjszakába és belemerülni egy Chivas Regal-ba? Ez persze csak költői kérdés volt, nem hiszem hogy meg lehet válaszolni, hacsak nem holt költő az aki megválaszolja. Megyek, eszem egy tonhalas szendvicset.

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat!