Miért utálja mindenki a büfészakosokat?

Én nem utálom,inkább sajnálom őket.

Sokan szerintem tisztában sincsenek vele,akik ilyen szakokra jelentkeznek,hogy csak az idejüket pazarolják.

Nem útálom őket, de...

Évekig az állam pénzén tanulnak úgy, hogy nincs értelme, mivel nem fognak tudni vele elhelyezkedni a saját területükön. Csak elmondhatják magukról, hogy diplomások.

Annak a pénznek elvileg bárhol máshol jobb helye legyen, így ablakon kidobott pénz...

Büfészaknak úgy tudom, nem a bölcsész szakokat szokták úgy ánblokk hívni. Legalábbis amikor én voltam főiskolás, akkor a kommunikáció és művelődésszervező szakosokra aggatták ezt a címkét, de nem is maga a szak miatt, hanem mert rengetegen voltak köztük, akik azért felvételiztek, "mert otthon azt mondták, mindenképp szerezzek diplomát".

Még egyszer mondom, nem állítottuk, legalábbis a többség nem, hogy hülyeség lenne egy szak, azért aggatták rá ezt a pejoratív megnevezést, mert sokan közülük céltalanul és komolytalanul álltak hozzá.

A bölcsész-közgazdász/ttk-s ellentét teljesen más dolog, ott a konfliktus fő kiváltó oka, hogy egy bölcsész szakig el lehet jutni kvázi nulla természettudományos tudással, míg ugyanez fordítva már nem igaz. De ez sem a szakok hibája, hanem az oktatási rendszeré.

Az pedig, hogy ki mit kezd az életével, legyen az ő dolga. Az állam kompetenciája (lenne) felmérni, hogy mire mekkora a szükség és az igény, és ez alapján meghatározni, hogy mely szakokon hány fő képzését támogatja. Innentől kezdve az egyén dolga, hogy mit kezd a megszerzett tudással és képesítéssel. Ha tömeges jelenség, hogy semmit nem kezdenek vele, csak "dísznek" kell, az bizony nem az egyén hibája, hanem a rendszeré.

Műszaki egyetemre járok, laktam koleszban, voltak köztünk büfészakosok. Senki sem utálta őket, szimplán csak ment egy vicces csipkelődés, oda-vissza. Ugyanez ment azonos szakok, különböző szakirányain is.

A neten van egy kis réteg, aki szereti hangoztatni, hogy a bölcsészek feleslegesek, de a többség ott is csak viccből trollkodik.

Jellemzően azt vettem észre, hogy 2 típusú büfészakost utálnak ténylegesen:

1, Elment büfészakra, nagyon kis mennyiségű anyagot kell megtanulnia, de folyamatosan hangoztatja, hogy neki milyen sokat kell magolnia és nehéz szakra jár. Az ilyenek általában egyáltalán nincsenek képben a dolgokkal. Se a szakokkal kapcsolatban, se a világ egyéb dolgaival. Kb. mintha egy burokban élnének.

2, Aki panaszkodik, hogy elvégzett egy komoly büfészakot, de nem talál vele munkát vagy talál, de kis fizetésért. Az ilyenek mintha nem értenék meg, hogy a panaszkodásuk miatt nem fog átalakulni a munkaerőpiac és nem lesz több alkalmazottra szükség egy adott területen, csak mert ők azt akarják. És nem fognak több pénzt keresni, ha nem keresettek.

Engem pl. ez a 2 kategória zavar. Akik még zavarnak, a nagyszájú, alapvető paraszti logikát mellőző bölcsészek, akik valamiért úgy érzik, hogy mindenhez értenek. Pl. milliomos bölcsész csemete próbált leoktatni engem a szegénységről és nem hitte el azokat a dolgokat, amiket személyesen láttam, mert olyan szintű iskolába jártam, aminek a környékén sem járt. És jó pár hasonló sztorit látok és hallok.

Hasonló szintű logikátlanság, amikor valaki azzal a szöveggel érvel, hogy nem lehet nehézség szerint különbséget tenni a szakok között. De, lehet. Elég ránézni arra, hogy melyik szakról hányan potyognak ki. Az ilyen emberek jellemzően azzal érvelnek, hogy pl. műszaki karokon nem kell magolni, csak megérteni a dolgokat, de bölcsész szakon milyen sokat kell magolni. Aki ezt állítja, valószínűleg még nem látott sok gépészeti könyvet, amik tele vannak jellemzőkkel, leírásokkal, amit magolni kell ÉS mellette megérteni egy csomó számítást. Továbbá, jó párszor találkozni olyannal, hogy valaki képben van bölcsészszakos dolgokkal, műszakisként. Olyat viszont, még sosem láttam, hogy egy bölcsész lett volna képben műszaki dolgok terén.

Fel kéne fogni, hogy attól, hogy egy képzés egyetemi és diplomát ad, még nem feltétlenül komolyabb dolog, mint egy OKJ.

#5: Egy ismerősöm nekiállt a japán szaknak, de családi okok miatt ott kellett hagynia és el kellett mennie dolgozni. Önszorgalomból megtanult japánul, koreaiul meg még 1 nyelven. Természetesen angol mellett. A nyelvérzék ilyen. Ha valakinek jó, akkor menni fog a dolog könnyen. A dologhoz hozzátartozik, hogy pl. egy tolmácstól nem várnak egy még minimális szintű műszaki ismeretet sem, de egy mérnöktől már szinte mindenhol társalgási szintű és szakmai nyelvet is elvárnak, lassan a cégek felénél minimum 2 nyelven.

Mérnöki szakokat kevesebb, mint az emberek 20%-a végez el csúszás nélkül. És nem azért, mert mind szétbulizzák az agyukat, hanem mert ilyen szintűek a követelmények. A szakomon a velem kezdettek közül csak azok tudtak időben szakosodni, akiknek középiskolában komoly szakmai szintet nyújtottak és elvégeztek egy technikumot vagy pedig otthon műszakis cég volt a családban és ebben nőtt fel. És olyan emberek csúsztak, akik tényleg kőkeményen tanultak.

És rengetegen kipotyogtak. Rájöttek, hogy nem érdemes 8 évig szórakozni, mert nem fog menni a dolog.

Rossz mérnökből azért van jó pár, mert súlyozatlan az anyag. Felesleges dolgokat tanítanak, gyakorlati tudás nélkül. Hvg vagy index írt egy elég jó cikket, amiben összehasonlították az angol és magyar műszaki képzést. Az angolban alap elmélet és rengeteg gyakorlati tudás. A magyarban rengeteg felesleges és elavult elmélet, kevés gyakorlati tudás. Így, szinte csak az lesz jó mérnök egyetem végére, akinek van hátszele.

A klasszikus értelemben vett "rossz" mérnökből sincs sok. Amiért ezt szeretik hangoztatni, annak két oka van:

1, A nyelvtudás hiánya. Rengeteg cég 2 nyelvet vár el. Egy ismerősöm pl. 4-es feletti átlaggal végzett, de gyenge volt a nyelvtudása. Sokára talált munkát, mondván, ő rossz mérnök. Ahol viszont talált, ott már 2 év után óriási fizetésemelést kapott, mert annyira jó volt. Az ismerősei között körbekérdezett, hogy tényleg ennyire fontos e a nyelvtudás. És igazából, alig pár műszakis ismerőse használta a nyelvtudását munka közben. A szerencsétlen HR-esek viszont elvárták. (Ami amúgy a legrosszabb szakma a szerint, hogy túltelített és tényleg sok a rossz HR-es.)

2, Sok a tapasztalatlan mérnök. A hazai cégek kőkeményen EU alatt költenek a képzésekre és betanításokra. Azt várják el, hogy egy műszakis értsen ahhoz a technológiához, amit pl. az adott cég is csak tegnap vett meg. Ha nem ért hozzá? Hát rossz mérnök! :D

"Évekig az állam pénzén tanulnak úgy, hogy nincs értelme, mivel nem fognak tudni vele elhelyezkedni a saját területükön. Csak elmondhatják magukról, hogy diplomások. "

Akkor ülj be egy szlavisztika orosz szakra, vagy egy japánra, kínaira, és végezd el, ha neked ez olyan könnyen megy.

Nekem sok olyan ismerősöm van, aki közgázon tanult, és kivétel nélkül mindegyik olyan munkát végez, amihez egy OKJ-s fecni is elég lenne, mivel közgázból (is) iszonyatos a túlképzés. Na EZ a kidobott pénz!

"Nem útálom őket, de...

Évekig az állam pénzén tanulnak úgy, hogy nincs értelme, mivel nem fognak tudni vele elhelyezkedni a saját területükön. Csak elmondhatják magukról, hogy diplomások.

Annak a pénznek elvileg bárhol máshol jobb helye legyen, így ablakon kidobott pénz..."

És te mennyi ilyet ismersz? Ugyanis nekem rengeteg olyan ismerősöm van, aki bölcsészszakon végzett, és mindegyik a szakmájában dolgozik a mai napig. Ugye tudod, hogy a bölcsészképzés az nem csak a szabad bölcsész nevű szakot takarja? Bölcsészetbe tartoznak a pedagógusok/tanárok, tolmácsok, fordítók, és így tovább.