Adolf Hitler és hasonló társai a sikerhez nem rendelkező adottságok hiányával, hogyan arattak ekkora sikert?

Vitatkoznék a #3-al, mert ha megnézzük, hogy Hitler honnan indult (pl. hajléktalanszállón aludt Bécsben), és hová jutott (Németország kancellárja, majd "führer"-e lett), vagyis a világ egyik nagyhatalmának vezetője, akkor ilyen szempontból nehéz azt mondani, hogy nem volt sikeres ember.

A maga módján igenis volt tehetsége az emberekhez, és nagyon is tudta manipulálni őket. Sőt, ezt olyan jól csinálta, hogy azóta is rengeteg diktatúra a hitleri manipulációt utánozza, sőt, a egyes tömegmanipulációs eszközeit még a demokráciákban is szokták alkalmazni manapság is, akármelyik országban...

Félreértés ne essék, nem dicsérem ezt az embert, de azt azért el kell ismerni, hogy valamit csak tudnia kellett, hogy eljusson a kancellári székbe. Erre azért kevés ember lenne képes, aki olyan mélyről indult, ahonnan ő.

Hogy Hitler miért nem illik bele a mai "sikeres ember" imidzsébe, ennek több oka is van. Egyrészt, az akkori kor elvárásai mások voltak, mint a mai koré. Aki ma sikeres ember, nem biztos, hogy a mostani tulajdonságaival az lenne a XX. században, és fordítva. Nyilván, ha megjelenne most Hitler a jellegzetes bajszával, és a fanatikus kiállásával, és elkezdene hadonászva ordítani az emberekhez, miközben fröcsög a nyál a szájából, miközben a zsidók ellen uszít, és a Lebensraumról beszél, akkor inkább lenne egy youtube sztár, akin mindenki röhög (kb. olyan szintű lenne, mint Bartos Cs. István), de nem szavazna rá senki, az biztos. Kb. egy vicces, szánalmas emberke lenne, akit a 12-16 évesek néznének az interneten és röhögnének rajta, mint Bartoson, Mari nénin meg a franc tudja, kiken.

Akkor miért lett sikeres ember a 20-30-as évek Németországában?

Igazából itt azt kell látni, hogy olyan történelmi szituáció jött létre akkor, egy olyan űr keletkezett, amit pont egy olyan ember tudott betölteni, mint Hitler. Egyszerűen megfogalmazva: jókor volt jó helyen (történelmi időben és történelmi térben is értve ezt).

Németország úgy szenvedett vereséget az I. vh-ban, hogy a területén nem is volt háború. Erre megalázták, elvették minden gyarmatát, megszüntették a hadseregét, területeket vettek el tőle, és a tetejében még arra kötelezték, hogy fizessen jóvátételt az őt megalázó ellenségeinek (az más kérdés, hogy ellenkező esetben Németország is ugyanezt tette volna az antanttal, de ez most mindegy). A német ember úgy érezte, hogy súlyos igazságtalanság történt, ezért felerősödött a nacionalizmus, és az a vágy, hogy a versailles-i békeszerződést semmibe vegyék, és a németek visszaszerezzék azt, amit elvesztettek.

Ehhez képest mit csináltak a hatalomra kerülő demokrata, öltönyös-nyakkendős politikusok? A franciákkal tárgyaltak, együtt írkáltak alá papírokat, olyanokat nyilatkoztak, hogy betartják azt a békét, amit az angolok és franciák rájuk kényszerítettek, és engedelmesen fizetni fogják a jóvátételt. Tetejében, amikor kitört a nagy gazdasági világválság, akkor a gazdaság is összeomlott, óriási lett a munkanélküliség, éheztek az emberek stb., és joggal érezhették úgy (a saját szempontjukból), hogy ez a válság is nyugatról jött, és a saját politikusaik semmit nem csinálnak, csak ezekkel a nyugati politikusokkal konferenciázgatnak.

Erre mi történik? Megjelenik egy politikus egyenruhában, aki hatalmas szónoklatokat tart, hogy a demokraták semmit nem csinálnak, csak dumálnak, és az ellenséggel kooperálnak, és tessék, ez az eredménye: háborús vereség, területi veszteségek, gazdasági válság, munkanélküliség, éhínség. Ez a politikus azt mondja, hogy meg fogjuk tisztítani Németországot minden külső és belső ellenségeitől, és a németek a kezükbe veszik a sorsukat, eltörlik a versailles-i békét, és Németország visszaszerzi azt, ami az övé...

És ezt úgy adja elő, hogy az emberei egyenruhában masírozgatnak fel-alá, több ezer ember egyszerre lendíti a karját, mereven, feszesen állnak, és az egésznek van egy sajátos szimbolikája, nyelvhasználata, kifejezésmódja (gót betűtől kezdve a horogkeresztig minden). Az egész erőt sugároz, rendet és fegyelmet. Az egyszerű ember ebből csak azt látja, hogy igen, ez a fanatikus ember, ezzel a renddel, katonás fegyelemmel megtestesíti azt, ami német. És nem az öltönyös politikusok fogják a németeket kihúzni a csávából, akik csak dumálnak össze-vissza, és fontosabb nekik, hogy jó öltönyük, jó autójuk legyen, mint az, hogy az emberek utcára kerülnek, hanem ez az ember, aki egyszerű, mindenki által érthető, és ezért hatásos szólamokat mond, és látszik rajta, hogy egy fanatikus, és csak azzal kel és fekszik, hogy mi lesz a németekkel.

Kb. ez volt Hitler sikerének titka.

Amit leírtam, nem a véleményem, csak azt írtam le kb., amit az akkori emberek láttak belőle, a 30-as években.