Nagyon elhagytam magam az utóbbi egy évben, hogyan szedjem össze magam?

Szégyenkezem amiatt is, hogy erre csak most döbbentem rá.

Korábban szorgalmas voltam, de egy éve felhagytam a diákmunkával, mert szerettem volna, ha több időt fordítanék a tanulásra. Ez eddig okés is lenne, de olyannyira elúsztam a dolgaimmal, hogy most csúszom is. :( Határozottan lustává váltam. Pár hete próbálok diákmunkát keríteni. 2 helyről "majd hívnak", egy napot pedig voltam egy gyárban, de az egy katasztrófa volt. Most szerdán egy másik gyárban kaptam munkát, de már félek az egésztől előre.

Nyelviskolában álmaim nyelvét tanulom, de a legutóbbi vizsgaidőszak miatt a csoport egy három hós szünet mellett döntött. Jövő héten folytatjuk, de elő sem vettem szinte, pedig gondolatban megvolt az ismétlésre való hajlandóság.

Elment a kedvem az evéstől, vagyis már nem élvezem. Általában órákig éhezem, mire ráveszem magam egy kis evésre, bármilyen ételről legyen is szó.

Átfordult a bioritmusom: éjszaka vagyok ébren, hogy egyedül lehessek, nap közben alszom szívesebben.

Ha találkozóm van a barátommal vagy valamelyik barátnőmmel, nincs kedvem menni. Nagyon nehéz megerőltetnem magam, de amikor már ott vagyok, minden szuper, nagyon jól érzem magam.

...

Korábban is jelen voltak valamennyire ezek a dolgaim, de már lassan csak vegetálok. Régebben például tanultam is a vizsgáimra, hogy sikerüljenek, most már csak a kifogásokat keresem, hogy "minek neki állni, ez sem fog összejönni".

Hogyan lehet ebből a gödörből kimászni, ha a kudarcok miatt motivációm és önbizalmam sincs?

Amúgy minden elismerésem, ha ezt valaki végig olvassa. :D

24N