Hogy szoktátok megvigasztalni az éppen szomorú hangulatú embert?

Ezt is meg lehet tanulni. Nem kell ennyire lefagyni egy szomorú sztoritól. Mondd, hogy sajnálod, nehéz lehet neki, kérdezd meg tudsz-e valamit segíteni, mit gondol, mi segítene most neki.

Reagálj értelmesen az elmodottakra. Pl. rossz jegyet kapott, "nem baj, majd kijavítod"

Pikkel rá valaki "tojd le magasról, nem ér ez ennyit"

Anyjával összevesztek "majd ki fogtok békülni, beszéljétek meg"

Ilyenek.

Hát nem, hármas, még tanulnod kell az életet és az empátiát. Ezek mind csak üres szavak. Nem használnak. Ezeket magának is el tudná mondani.

Kérdező: a lehető legjobb, amit teszel! Nem vigasztalásra van szüksége, ha bánatos, hanem együttérzésre. Azzal, hogy beleéled magad a hangulatába, és csak annyit tudsz kinyögni, hogy kér-e zsebkendőt, azt érezteted, hogy vele vagy, őszintén sajnálod, átérzed, hogy neki most milyen rossz. Pont ez kell, nem tartalmatlan közhelyek. Most hirtelen épp csak gyászolósat találtam, de ez is alátámasztja azt, amit mondtam. [link]

Hát nekem bebaszna, ha csak annyit mondana, hogy: kérsz-e zsebkendőt?

Ez meg mi??? Semmi.

Mintha nem is értené, hogy miről beszélek. Egy mechanikai dolog: folyik a könnye, zsebkendő kell neki. Kész.

Szóval én egy lelketlen embert látok itt, aki nem tudja kimutatni, kimondani az érzéseit. Jól látja ezt kérdező is, azért is fogalmazódott meg benne a probléma!

Ha meg tudná mondani hány éves, sokat lendítene az ügyön. Valószínűleg egy fagyos, érzelem-mentes családban nőtt fel, ahol nem volt szabad kimutatni egymásnak az érzéseket, érzelmeiket, azért is nyomja el magában.

JÓ lenne ezeket idejekorán megtanulni és felszínre hozni, mert MINDEN emberi kapcsolatnak ez az alfája és omegája, nem csak a kommunikáció ugye, mint tudjuk...

Ezt hívják érzelmi intelligenciának.