Miért ilyen a magyarok többsége?

Úgy vettem észre, hogy nagyon sokan nem ismerik sem az öniróniát, sem az önkritikát. Félnek viccelődni a saját hibáikkal, félnek beismerni a gyengeségeiket, nem csak másoknak de még saját maguknak is. Tetszelegnek a sikeres, boldog ember szerepében, okoskodnak olyan témákban amihez nem értenek. Betegesen félnek megmutatni a gyengeségeiket. Szégyennek érzik beismerni ha valamiben nem jók. Ezek miatt a humor is általában abból áll náluk hogy mások nyomorán röhögnek. Nézik az ilyen szerencsétlen Fekete Pákókat, mert végre látnak egy maguknál is szánalmasabb embert.

És nem csak a humorban, hanem a hétköznapi beszélgetésekben, közösségi életben, társas kapcsolatokban is megnyilvánul ez a fajta másokat lenéző, arcoskodó viselkedés. Miért? Miért nem tudnak az emberek szembenézni a hibáikkal, és kijavítani őket, ahelyett játszanának egy szerepet? Jobb leélni hazugságban az életet, mint kicsit megerőltetni magukat és változtatni azon amit szégyellnek? Vagy ha változtatni nem is de legalábbis elfogadni azt, nem lenne egyszerűbb?