Mi motiválja az embereket, hogy lakásban kutyát tartsanak?

Kutyásoktól és néhány ismerősömtől hallottam néhányat:

1. A munkahelyen kapcarongyként kezelik, csicskáztatják, ezért otthon meg ő lehet a főnök a kutyája felett.

2. Túl sterilnek tartanák a betondzsungelt, ezért szívesen fetrengenek kutyaszőrös ágyban és lépkednek kutyaszaros fűben.

3. Nem a párjával sétál kézen fogva hanem pórázt fogva a kutyaájával. Ahogy a kutya nyelve is érdes, ha érted mire célzok.

4. Gyerekpótló is a kutya. Egyik legnevetségesebb eset az volt mikor a panel bejáratán ült a lépcsőn és az ölében úgy tartotta a kutyát mint egy gyereket.

Akinek kutyájva van, azt tudja, hogy egy kutya nem csak azért van, hogy legyen kit babusgatni. Tök mindegy, hogy valaki szingli, párkapcsolatban él, családja van, gyerekek is, egy kutya családtaggá válik, akivel lehet játszani, jókat lehet rajta nevetni, stb.

Lakásban meg azért tartjuk, mert aki kutyát akar, az nem feltétlenül falun lakik, kertesházban, hanem lehet városi ember is, panelben. Ekkor pedig más választása nem nagyon van, minthogy lakásban tartsa. Vagy városi embereknek ne legyen kutyája? A kutya csak arra lehet jó, hogy kint őrizze -20 fokban is a házat, néha meg lökünk neki csontot?

Mi motiválja az embereket, hogy lakásban gyereket tartsanak?"

A kettő között van egy kis különbség.

Egyébként önző emberek az ilyenek.

Kollégám 60 m2 Bernáthegyi.

Mit érez az ilyen?