Honnan jött ez az új hóbort, hogy a személyes névmásokat nagy betűvel írjuk, a másik tiszteletének kinyilvánítására, legyen az akár egy hivatalos levél, vagy csak egy chates beszélgetés? Honnan vettük ezt át? Ki találta ki?

Eredetileg nagy betűvel írták, évszázadokkal ezelőtt is, csak a lusta új generáció kezdte el kisbetűvel írni, hogy azzal is időt spóroljon.

Nem mai találmány.

Ezen kívül: vannak olyan helyzetek, mikor nagybetűvel illik írni, pl. hivatalos levélben. Ahogy akkor is sokan nagybetűvel írják, ha a szüleikről van szó: Anyám és Apám. Nem azért, mert nyelvtanilag így helyes, hanem mert ezzel fejezik ki a tiszteletet.

Személy szerint inkább pártolnám, hogy legalább írásban, ráérősen pötyögve adják már meg a tiszteletet egymásnak az emberek, és szokjanak egy kis udvariasságot. Lehet, élőben is átragadna, és nem löknék fel egymást az ajtóban.

"Eredetileg nagy betűvel írták, évszázadokkal ezelőtt is, csak a lusta új generáció kezdte el kisbetűvel írni, hogy azzal is időt spóroljon. "

Egyáltalán soha a büdös életbe nem nagybetűvel írták, csak a lusta interneten okoskodó generáció ennek sem tud utánanézni.

Kérdező: ez nem új hóbort, régen is írták így, ha tiszteletet akartak kifejezni, de szabály szerűen a személyes névmásokat SOHA nem kellett nagybetűvel írni.

Ez nem tisztelet, az anglicizmus, semmi egyéb.

Általában a -fogalmazzunk így- első generációs felsőoktatásban végzettek és az az alatti végzettségűek használják így. Árulkodó.

Ha előkaptok egy számlát, akár, akkor azon az szerepel, hogy: "A rezsidíj csökkentése nélkül Önt ebben az elszámolási időszakban a következő fizetési" bla, bla, bla.

Itt is nagybetűvel van írva, és az oka a tisztelet adása. Ha kisbetűvel írnák, az is helyes lenne, de udvariatlan.

Innen, a hivatalos levelekből lett átvéve ez az írjuk nagybetűvel dolog, de valóban nem új hóbort.

Megszólításnak még elmegy, de ha valakiről beszélünk, akkor szerintem is már túlzás (pl. mondtam Neki).

Régen is volt rá példa, hogy E. ill. T/2-ben nagy betűvel írták a személyes névmásokat. Nincs ezzel baj. Írásban a Te ill. Ön ma már-már alapelvárás, hogy nagy legyen. Ragozott formában már sokszor a téged, de legfőképp pl. a hozzád, már általában kicsi marad.

Képmutatás, amikor harmadik személyben nagyolunk. "Mindig mindtam, hogy Ő nem való hozzád." Jujj. A másik kedvecem, amikor magáz az önözés helyett, de nagybetűvel. "Ez a Maga dolga lesz." Olvasni is szörnyű.