Sok embernek miért mániája a "de hát mégis csak rokon" meg a "nehogy megsértődjön" szlogen?

Én leszarom a rokonaimat - ahogy ők is leszartak engem, mikor segíteniük kellett volna.

Persze ők nem hibásak, és megsértődnek, ha nem ugrok... megszívták, elköltöztem 1000km-re, keressenek más balekot, akik piszkálhatnak és lehúzhatnak - anyagilag is.

Képmutatás vagy megfelelési kényszer. Esetleg abban gondolkoznak hogy lehet nekik lesz majd szükségük a rokonra. Csak sokan nem értik hogy az emberek nem feltétlen hálásan működnek. Van aki akkor is segít ha senki se viszonozza, és van aki hálátlanul soha se segít.

Én nekem speciel két kategória van a rokonok között. Az egyikért bármit bármikor. A másik meg kér valamit akkor kb körbe röhögöm.

Ezt vidéken tapasztalom legutóbb.

Az emberek nem tudnak érdekérvényesíteni, önbizalomhiányosak, és nem képesek saját szabályokat felállítani a saját életükben.

Az, hogy valaki "rokon", semmit nem jelent kapcsolattartás tekintetében. Nincsenek külön szabályok. Manapság, amikor az idő drága, a magunk részéről arra fordítjuk, akit szeretünk. Nem azokra, akiknek valami homályos kapcsolata van a családdal.

A második helyzet pedig számomra felfoghatatlan. Kizárólag a családom, azaz a férjem és a gyerekek számítanak, mindenkivel szemben. Nem tartozom magyarázattal senkinek a körön kívül, így mélyen nem érdekel, hogy -amíg nem ártunk senkinek, és nem zavarunk senkit- kinek, és mi nem tetszik. Fel sem merül.

Aki pedig érdeket érvényesít, vagy jogosan fellép, az nem "bunkó". Az kiáll a családjáért, ami egyébként elemi kötelessége.

Hú. Hát ti ezt nem érthetitek. Lehet, hogy még túl fiatalok vagytok, új generáció, aki nagyon öntudatos, ezt nem tudom. Egyet értsetek meg: a kettő-hárommal, de lehet, hogy néggyel (fiatalabbaknak mondom) generációt (és természetesen az annál idősebbeket meg főleg) még úgy nevelték, hogy fő illemszabály, hogy ne sérts meg senkit. Miért? Egyrészt mert még embernek tekintették egymást, és nem volt ez a leszrom stílus (ki is közösítették azt, aki ilyen volt, azt mondták rá, hogy antiszociális és íratlan törvényen kívüli), másrészt rád nézve volt szégyen, ha képes voltál megsérteni valakit, mert egy bnkó vagy akkor. Persze, megsértődni se illett, csak alapos okból (tényleg súlyos sértés miatt vagy idősebb jogán), ezért úgy kellett tenni, mintha mi sem történt volna, a feleknek meg virágnyelven beszélni, hogy azért értsék is, hogy mi van, de azért sértő se legyen, és ne törjön ki a háború. Mert hát az kinek jó? Nektek olyan jó? Nem hiszem.

Nem volt az rossz nevelés. Sajnos a maiak többsége neveletlennek mondható, aki a csőcselék stílust (leszrom stílus) átvette.

Még engem is a normális illemre neveltek, csak nem azért, mert idős vagyok (32), hanem azért, mert úri környezetben nevelkedtem. Talán a fiatalabbak közül utolsóként, egy letűnt világ gyermekeként. Azért sajnálom.