Ha nem lehet embert ölni/bántalmazni, akkor a többi állatot (disznó, kecske vagy akár a légy) miért lehet lelkiismeret nélkül, akár ipari méretekben gyilkolni?

A haszonállat nevében benne van hogy miért él. Egy kicsit élni még mindig jobb mint semennyit. Ha nem ennénk húst akkor az állatok ipari mennyiségű szaporítása indokolatlan lenne, így értelmük sem lenne. Lenne pár tehén meg disznó mutatóban az állatkertben, hogy olyan is van.

És persze ha húst nem ennénk akkor a növényvilág lenne kipusztítva. Ugyanakkor ha nem evett volna húst az ember akkor sosem fejlődött volna az agya és ért volna el bármit amitől az állatok fölé kerekedhetett volna. Mi is legelő állatokká fejlődtünk volna és azon gondolkodhatnál hogy a csúcsragadozó milyen szemét mert megette a gyerekedet vagy az öreg, beteg, lassabb állatot. Persze állatként ez sem lenne morális kérdés, hanem az élet része.

AZ EMBER NEM ÁLLAT.

AZ EMBER NEM ÁLLAT.

AZ EMBER NEM ÁLLAT.

Mindazonáltal borzalmas öldöklés folyik az állatok esetében.

A házban lévő rovarokért nem érzek bűntudatot, mert ő jött be, kvázi én csak "megvédem" magam.

A haszonállatok pedig azért élnek, azért tenyésztjük őket, hogy majd le lehessen vágni őket.

Azzal egyetértek, hogy jobb körülmények közt kéne tartani őket, de azzal, amit a harmadik utolsó mondatodban írtál nem értek egyet (értelemszerűen)

" Egy kicsit élni még mindig jobb mint semennyit. "

Egy olyan kicsi ketrecben? Az ipari állattartás állatkínzás. Nem az a baj, hogy megesszük őket. A baj az, hogy azért születnek meg, hogy egész rövid életük egy kínszenvedés legyen.

Ez egy nagyon szép kérdés, gratulálok hozzá! :)

Én ugyan nem értek egyet a te álláspontoddal, de megpróbálom az én szemszögemből megvilágítani a problémát.

Az érvelésem kétirányú lesz.

Egyik irányból az emberi öntudatot fogom összevetni az állatokéval, a másik irányból pedig az ember táplálkozásáról fogok szót ejteni.

Tehát az emberi öntudat... Az ember egy olyan lény, amelynek öntudata van. Tehát tisztában van az egyén önmagával, mint egyszeri és megismételhetetlen személlyel, illetve tisztában van az emberiséggel, mint közösséggel.

Ez azonban az állatokra nem igaz. Részben tisztában vannak önmagukkal, ösztönösen a saját fajukkal is, de olyan komplex emocionális világgal, mint az ember, nem rendelkeznek. Ilyen módon, ha mondjuk az anyja előtt leöljük a kocát, nem okozunk neki lelki sebet. Az emberben viszont igen. Tehát, noha az való igaz, hogy ölni valahol mindenképp bűn, hogy úgy fogalmazzak, kisebb bűn kioltani egy öntudattal nem rendelkező, vagy csekély öntudattal bíró lényt egy embernél.

Felmerül a kérdés a súlyos neurokognitív fejlődési zavarral élőkről. Itt jön képbe az embernek az emberiségről kialakult képe: akármilyenek is az emberek, az egyén összességében azt akarja, hogy (emberségből) segítsen a társain.

A másik oldal az ember táplálkozása. Gumós zápfoggal vagyunk megáldva, ez azt jelenti, hogy fogyasztunk húst. Ezért ebből a szempontból megvilágítva szükségszerűnek mutatkozik az állatok életének kioltása, merthogy a döghús már nem alkalmas az emberi fogyasztásra.

És még egy harmadik szempontot is kilátásba helyeznék. Mennyivel rosszabb egy állatnak a vadonban kínok kínja között órákon át döglődni, mint az üzemben többé-kevésbé épelméjű módszerrel egy pillanat alatt elhullnia?

Zárszóként... Tudom, hogy rendkívül idealista képet festettem eléd, de azt gondolom, hogy az ésszerű nézetütköztetéshez szükségszerű az idealizmus.

Amúgy én is pasi vagyok. :D

Csak fiatalka, 16 éves. :D

Ez egy elég bonyolult dolog. A rovarok nem érdekelnek.

Engem az szokott zavarni, mikor egy állat túl szaporodik, és elkezdik irtani. Azért nézzük már magunkba, rohadt sokan vagyunk, és sokkal nagyobb kárt teszünk a földben, mint bármelyik állat.

Meg ott vannak a kóbor állatok, sokszor megölik őket. Nem ők tehetnek róla, hogy az utcán vannak, hanem mi, mert nem vállalunk felelősséget értük. Ha meg odaszülettek, akkor sincs jogunk bántani őket (max. önvédelemből). Ennyi erővel öljük meg a hajléktalanokat, lehet, hogy nem tehetnek róla, hogy odakerültek, de nincs hasznunk belőlünk, sőt vannak olyanok, akik kifejezetten zavaróak vagy veszélyesek (egyszer követet éjszaka egy).

Fogyasztás céljából ölni nem baj. Szerintem (kannibálok kerüljenek). Viszont a körülményekkel nagy gond van, sokkal jobb lenne, ha mindenki a természetben vadászna az ételére; de nem hiszem, hogy sokan visszamennénk abba az időbe (én sem). Megszoktuk ezt, kényelmes nekünk. Hidd el egyhamar nem lesz változás. Át lehet állni biotermékekre, az is több, mint a semmi.