Ti hogyan változtatok meg?

Ahol en elek, itt nappal van, szoval osszeszedem a gondolataimat orommel ilyenkor is.

Azt gondolom hogy altalaban a felenk, csendes visszfogott embereknek keves az eletenergiajuk. (Azt irtam ALTALABAN. Csak mert nem akarom hogy mar megint egy apro reszleten kotozkodjon velem az osszes kesobbi valaszolo.)

Es sajnos a keves eletenergia, az letargikussa, melankolikussa tesz, amibol konnyen lesz depresszio.

Az eletenergiadat pedig elso koron sporttal es mozgassal tudod novelni. Eloszor is tobb vert es oxigent kap az agyad, es mint mindenki tudja a rendszeres sport hatasara boldogsag hormon termelodik az agyunkban.

Ha mar ezt elerted garantaltan jobb kedved lesz, motivaltabbnak fogsz tunni, es akkor felenk tipus letedre is jobban fogod erezni magad a borodben. Ez pedig kihat majd a tagabb kornyezetedre, szocialis eletedre is.

Egyelore kezdesnek eleg. Rajta kezdj el sportolni, uszas, kajak, kenu, biciklizes, futas, kondizas vagy barmi, de kovetkezetesen csinald.

Sok sikert kivanok!

Hasonló voltam Hozzád gyerekkoromban.

Mindennek oka van, spec. én nem jártam óvodába, így nem ismertem senkit az általánosban, a többség már ismerte egymást az óvodából.

Nekem nevelőszüleim voltak, nyugdijaskoron bőven túl, 70 év környékiek, s 3 éves koromtól rettegtem a haláluktól.

Túlérzékeny, mimóza voltam én is, ráadásul kicsi, vékony, nagyon rosszul öltözött, s ez spec. a fővárosban már az általános iskolában is xar volt.

Az hogy nem látom értelmét az életnek, szerencsére soha nem jutott eszembe! Te is felejtsd el!

Gondolom, egészséges vagy, s nem is tudod, mekkora szerencséd van, minden 5. gyerek valami fogyatékossággal születik, ez nem vicc, kisebb - talán 1 újjal kevesebb van neki, de ez semmi, mert lehet sokkal nagyobb testi v. szellemi fogyatékossága is! Na most ezek közül sokan soha nem gondolnak arra, hogy értelmetlen az életük- nagyon helyesen! Nem, mert szeretik Őket, ahogy vannak.

Szerencsémre én épp 20 évesen ismertem meg a páromat, ez sokat változtatott a mentalitásomon, DE csak részben! Most, sokkal később is ugyanolyan túlérzékeny ember vagyok, ami nem jó, ezen lehet, hogy semmi nem változtat az idők folyamán, DE azon igen, hogy jobban, "jól" érezd magad a világban.

Ha nem 20 évesen, hanem 30 évesen találnád meg a párodat, vagy később, addig se légy életúnt, ha egészséges vagy, amit remélek, hogy az vagy!

Próbálj meg valamilyen elfoglaltságot találni magadnak, ami ahogy előttem írták, lehet akár sport is, de lehet más is, akár egy festő-rajzoló tanfolyam, bármilyen nyelvtanfolyam, bármi ahol azonos érdeklődésű társaságba kerülhetsz.

Igen lépned kell, hogy kimozdulj ebből a kicsit letargiás állapotodból, hidd el sikerülni fog!

Én is sokszor kicsit belekeseredtem a többszörösen hátrányos helyzetembe, de aztán elszégyeltem magam - már az önsajnálatomat is szégyeltem-, mikor nálam sokkal- amikor tényleg sokkal hátrányosabbb helyzetű emberekkel találkoztam, illetve akár csak olvastam is valahol róluk.

Röviden, találd meg a társaságot, ahol jól érezheted magad, lépj, sikerülni fog! Ahogy sok másnak is sikerült, nem csak nekem.

Egy sor maradt ki, az hogy írtad fent "semminek sem látom az értelmét" emiatt fogalmaztam életuntat, ami remélem nem vagy!

Csak picit depis most, holnap meg már nem is!

Én azt mondom, hogy mint minden, ez is elhatározás kérdése.

El kell érni azt a pontot, hogy "Oké, akkor ezen most változtatunk". Magától nem fog változni semmi, csak ha teszel is érte.

És nem a kifogásokat kell keresni, hogy gyengének érzed magad, stb... így fogod is. Tegyél érte, hogy ne!

Engem pl az álmom motivált, hogy rendőr legyek. Pedíg aztán voltam én is visszahúzódó ember, akit szerettek szivatni. Mit tudtam tenni? Változtatni a hozzáállásomon, és határozottabbnak lenni. Mint már írták, ebben a sport is segít, bár nálam inkább csak kondi volt.

És hol tartok most? Minden vagyok csak visszahúzódó nem, és az önbizalmam is eléggé megnőtt.

De ha az ember csak várja a csodát, a sült galambot a szájba, semmi nemfog változni...