Mit tehetek folyamatos depressziós érzéseimmel?

Már a kérdés is kicsit hülyén sikerült, de bocsássatok meg, nagyon kivagyok!

Alapvetően nagyon szomorkásra sikerült ez a nyár. Óvónő vagyok és a nyári szünetem fele már le is telt! Se egy fodrász, se egy manikűr, vagy pedikűr. Nem csináltam itthon egy rohadt takarítást sem. Minden reggel gyomorgörccsel ébredek és már előre félek a naptól. Ami eddig boldoggá tett, az most félelemmel tölt el. A legnagyobb bajom az emberi kapcsolatokban rejlik. Mindenkivel jópofizok, kedves vagyok és ha valaki egy picit is megbánt összetörök. Egész nap a hajamat csavarom, totál le vagyok blokkolva. Mindig azt várom más mit mond, és aszerint cselekszem. A legrosszabb az, hogy ezeknek a hülye dolgaimnak teljes tudatában vagyok. Mintha egy élősködő tapadt volna rám, ami nem hagy élni. Valójában ez a munkám, a párom, meg az anyám. Velük nincs semmi gond csak mind a három dolog erősebb és elnyom engem. Szeretem őket, csak úgy érzem elnyomnak az állandó kritikájukkal.

Tudom zavarosnak tűnök, de ez depressziós jeleket vált ki belőlem. Alapvetően félek, és nem tudom miként lehetnék erős. Ha barátaimnak elmesélem, csak pillanatnyilag tudnak segíteni, megnevetettnek, de ugyanabban a kakiban érzem magam. Menjek el pszichológushoz, vagy sportoljak. Vagy dobjak ki minden szemetet az életemből?