Ismertek ténylegesen olyan embert, akiről kiderült, hogy a netes kommentekben másként viselkedik, mint a valóságban?

Én élőben sokkal kedvesebb, megértőbb vagyok, és érezni a pozitív kisugárzásom, szeretetem (nyugodt, kedves hangsúly, szemkontaktus, stb) ezért is imádnak élőben nagyon az emberek. Itt csak egy bunkó parasztnak tűnök, mert nem érdekel nagyon hogyan is írok ide, mert úgysem számít.

Ismerek olyan embereket, akik itt nagyon szeretnek beszólogatni másoknak, élőben pedig már attól zavarba jönnek hogy beszélni kell a boltban az eladóval.

Hat en ismerek ilyet, de nem névtelenul teszi, hanem messengeren mindenkit serteget meg elkuld melegebb eghajlatra, mindenki ilyen olyan krv@ arulkodik rank kuldi a baratait stb. Eloben meg oda sem jon hozzank ugy csinal mintha semmi sem tortent volna, mosolyogva koszon es ennyi. Itt bezzeg nem kuld el sehova😂

Meg van megegy de az nem olyan durva hogy az egyik barstnommel neten tok jol lehet beszelgetni, beszedes, stivesen valaszol, viszont eloben egyszeruen nem tud olyan jol kommunikalni. Felszavas valaszokkal elintez mindent, mikozben meg messengeren hosszan kifejti mindenrol a velemenyet.

Én meg a neten vagyok mindenkivel normális, mert az életben már mindenkit elküldtem a francba. :D

Leegyszerűsítve az ember pont olyan mint egy kondenzátor, ki előbb, ki később sül ki agyilag.

Én pl. magamat, de csak azért, mert ugye írásban nem azonnal kell kilökni magunkból azt, amit szeretnénk, át tudjuk fogalmazni a gondolatainkat. Élőszóban gyakran beleesem abba a hibába, hogy túl sokáig gondolkodom azon, milyen szó lenne a megfelelő, belebonyolódom, és pont az egyik legrosszabb, legkevésbé odaillő verziót mondom ki, nyökögök, barokkos, sok körmondatokban beszélek. Írásban jobban tudom tartani a mértéket.

Olyat meg ezret ismerek, aki kommentben kutyáz mindenkit, mindenkiről megvan a véleménye, és beszól, élőben meg összekakilja magát, ha vki egy picit hangosabban szól rá. Vagy épp olyanoknak a talpát nyalja alamizsnáért, akiket a neten fikáz.