Közelebb tartasz az álmaidhoz ma, mint 5 évvel ezelőtt?

Igen, hónapokon belül autót veszek, idén balcsi, jövőre külföldi nyaralás, 300+ a nettóm és a munkaadó cégem olyan váltás előtt áll amivel 3 év alatt 5 évnyi tapasztalatom lesz :)

5 éve egy, az első szakjarol kibukott és újra felvételizett egyetemista voltam, akinek havi 50-60k forintból kellett kijönnie Budapesten... 25/f

28 éves vagyok.

23 évesen még nagyban toltam az egyetemet, fásultan, éveket csúszva, mai napig nem diplomáztam le. Diákmunka is arra volt elég hogy éppen ne haljak éhen, de így is a szüleimre szoruló csóró voltam, aki soha nem ment sehova csak otthon ült. Ha egy sörre meghívtak, akkor is húztam a szám 300 forinton, és azon gondolkoztam miért nem a Tesco-ból hoztunk inkább Ászokat 150-ért.

Ehhez képest most 1,5 éve dolgozom, 350+ ezret keresek nettóban, szeretem a munkám, a kollégák nagy része is jó ember. Gyakorlatilag 1,5 év alatt félretettem milliókat, tekintve hogy évek alatt megtanultam spórolni. Viszont nélkülöznöm sem kell, egyszerűen jobb érzés hogy bármikor elmehetek egyet kirándulni, mozizni, vagy levehetem a polcról a 4-500 forintos gyümölcsleveket, vagy akár egy drágább sört.

Nem mondom hogy elértem az álmaim, de most már legalább azt látom hogy szépen lassan közelednek, gyűlik a lakás, kocsi ára, bővül az önéletrajz és egyszerűen a mindennapjaim sokkal jobbak úgy, hogy nem kell nélkülöznöm.

Ráadásul a magánélet is jobb. Korábban majdnem 27 évig az alkoholista, agresszív apám árnyékában éltünk, gyomorgörccsel kelve és fekve. Meghalt lassan 2 éve, azóta gyakorlatilag kiegyensúlyozott ember lettem és a családom is sokkal nyugodtabb, boldogabb. Már csak azért is mert nem ordibálásra érnek haza és nem egy "emberre" aki otthon döglik részegen és csak viszi a pénzt.

1, Nem, ugyanott vagyok, maradt csak álom.

2, El szeretném érni, hogy:

a, megtaláljam az olyan munkahelyet magamnak, ahová nem muszályból jár be az ember, hanem szereti is azt csinálni is;

b, megtaláljam végre azt a (női) társat, aki elfogadja a dilimet (lábfétis).

5 évvel ezelőtt még gimis voltam.

Most már leraktam a szakmát amit szerettem volna és 1,5 éve már aktívan dolgozok is benne.

Most félre rakok,szeretnék külön albiba menni (kertes albiba) sajnos kertes házat nem fogok tudni venni,arra kevés ez a fizu :D bár sosem lehet tudni.

Álmom egy bizonyos kutyafajta akivel szeretnék kiállításra járni,meg kutyasulizni.

Persze megszeretném találni életem párját is,de jól írta az egyik válaszadó,hogy a megvásárolható álmokat érdemes megvalósítani aztán a párkapcsi majd csak jön :)

Igen, közelebb tartok az álmaimhoz!

25/L

nekem már álmaim nincsenek, voltak de a rohadt apám és nővérem megakadályozott abban, hogy elérjem, anyám nem segített rajtam.

Idegbeteg, mentálisan pszichésen beteg ember lettem

30/F