Hogy lehetnék szerényebb?

Tiniként is gyakran voltak nèzeteltéréim a szülőkkel, nagyszülőkkel amiatt, hogy érdekelt, hogy nézek ki.

A pàromat is zavarja, hogy költök magamra, és szerinte nem viseltetek elèg alàzattal a nàlam szegènyebbek irànt, mert egyszer megjegyeztem, hogy a külvàrosban valahogy kevésbé adnak magukra az emberek. Ràm szólt, hogy én meg hètköznap is ki vagyok öltözve, és ez lehet, zavarja azokat, akik rosszabbul èlnek.

Vagy amikor vásàroltam magamnak dolgokat, akkor megmondta, hogy na, szegény eladó többet dolgozik, mint èn, és kevesebbet keres, mièrt fájdítom a szívèt azzal, hogy megveszem azokat, ő làtta, hogy nèzett. Szerintem meg édesmindegy neki, ki mit vesz, egyszerűen fàradt volt.

Èn is szeretnèk olyan làny lenni, akit nem érdekel a külseje, elvan szegèny környezetben, nem vàlogat az ételben, csak fogalmam sincs, hogyan csinàljam.

Màr megszabtam magamnak, hogy ameddig nem megy mindenem tönkre, nem veszek újat.

(Mi àtlagosan èlünk, ő a konkrét szegényekre gondolt)