Hogy kezelnétek az olyan embert, aki sokat képzel magáról?

Nem biztos, hogy kell kezelni. Nekem is van egy felsőbbrendű kisugárzásom, de ez csak első látásra tűnik annak. Valójában csak tisztában vagyok azzal, hogy miket értem már el, és van egy egészséges önbecsülésem.

Ennek ellenére sosem szoktam mások előtt fényezni magam, vagy másokkal azt éreztetni, hogy kevesebbee tartom őket.

Szóval még sosem panaszkodott senki a viselkedésemre (a hátam mögött sem), de mégis van egy határozott fellépésem meg kisugárzásom.

Ha valaki hasra esik magától, flegma, érezteti másokkal, hogy ő sokkal különb... nos, az ilyeneknek ém őszintén meg szoktam mondani, hogy ezt nem kellene. Ha ennek ellenére nem változtat a stílusán, akkor egyszerűen kerülöm, amennyire lehet, nem barátkozom vele.

Illetve az szokott még működni, hogy rávilágítasz arra, hogy ő sem tökéletes. Például olyan szituációba kevered, ami nem hazai pálya neki, segítség nélkül nem boldogul.

Nem foglalkoznék vele.

Nyilván nem ő lenne a legjobb barátom, úgyhogy nem töltenék vele sok időt. Ha pl. munkatárs, akkor dolgoznánk egymás mellett, nem keresném a társaságát.

1-es

Aki elert valamit az eleteben annak mar feltetlenul le kell neznie masokat?

#2

Dehogy leckéztet meg mindenkit az élet :)

#5

Az még nem lenézés, ha látod, hogy az emberek milyenek. Inkább az az álszent, ha ezt eltagadod.

én sem "kezelném" az ilyen embert, egyszerűen csak úgy állnék hozzá, mint egy idegenhez - kedvesen, amíg ő személyes okot nem ad arra, hogy máshogy viselkedjek és távolságtartóan. nem is venném tudomásul a nagyképűsködését.

szerintem a legjobban az téríti az ilyen embereket észhez, ha te magad érsz el sikereket az életedben. az ilyen emberekkel egyébként nem érdemes foglalkozni, csak munkakapcsolat szintjén (ha kollégák vagytok), mert leszívnak, negatívan hatnak rád. majd kerül az életben olyan szituációba, ahol rá fog döbbenni, hogy nem úgy van minden, ahogy azt ő képzeli.

6-os

Dehogynem. O is megoregszik, megbetegszik es meghal mint mindenki mas. Nincs kulonbseg.