Van értelme pszichológushoz fordulnom?

25 éves vagyok, és nem müködik az életem. Nem tudom, mihez lezdjek magammal, van egy végzettségem, amit nem akartam, szülöi ösztönzésre fejeztem be. Mindent csak kipróbálok, de nem fejezek be. Bevállalok olyan dolgokat, amiket egyáltalán nem élvezek és bele se kezdek olyanokba, amik érdekelnének. Középsuli, de föleg egyetem óta otthonücsörgös vagyok. Elvégeztem mindig a kötelességeimet, de semmi mást nem csinálok egy ideje. Egyszerüen nincs kedvem élni. Rengeteget alszom, antidepresszánst szedek, receptre.

Tudom, milyen érzés jól érezni magam. Sok ilyen pillanat volt az életemben. Azt hiszem, legutóbb akkor éreztem így, mikor gólyabálon, meg elötte szalagavatón táncoltam. Meg tudtam mutatni magam,méreztem, hogy valami nagyobb része vagyok. Ezt az érzést keresem, de csak az unalmat találom mindenhol. Valahogy az az általános érzésem, hogy az élet unalmas. Nincs miben hinnem, nincs kinek megmutatnom magam. Nem ragad el a flow.

Sok szakembernél jártam. Kineziológust, iskolapszichológust számolva már vagy tíznél. De nem hosszú terápiákra kell gondolni, hanem ismerösök által ajánlott személyekre, meg egy-két alkalommal meglátogatott emberekre. Terápiára csak egyszer jártam igazán hosszú ideig, de az se segített, mert a terapeuta nagyrészt csak hallgatott. Úgy érzem, rajtam csak olyan segítene, aki nagyon kiismerne, és rájönne, mely gondolatok betegítenek meg és mi az, amire igazán szükségem lenne. Van még remény ezek után szerintetek? Kezdem úgy érezni, hogy én egyszerüen alkalmatlan vagyok az életre.