Nem fura, hogy 21 évesen nem vagyok képes egy párkapcsolatra? Szerintetek ez baj?
21 éves lány vagyok, még sosem volt senkim. Néha régebben rámtört, hogy milyen jó lenne már szerelmesnek lenni és szerezni valakit, de akkoriban sosem jött össze. 2-3 éve tudatosan nem is keresek, mert nem vágyom rá. Tudom, hogy úgysem fogadna el úgy ahogy vagyok, nem lenne kedvem együtt aludni, tudom hogy évek kellenének mire olyan közel engedjem magamhoz hogy esetleg lefeküdjünk, ezt pedig nem várná meg. Valahogy nincs kedvem az egészhez, a jó dolgokhoz sem, mint a szeretkezés, szerelem, időtöltés együtt... Néha elkezdenek velem ismerkedni fiúk, akikben megfog valami azzal elkezdek barátkozni, de amikor már nagyon udvarol és stb akkor nagyon furán, kellemetlenül érzem magam.... Szoktak tetszeni fiúk, de sosem tudnám elképzelni velük.
A barátnőim szerint ez probléma, mármint hogy nem egészseges. Eddig nem hallgattam rájuk, de múltkor elgondolkodtam hogy mi van ha tényleg van valami gond a fejemben? Nem azért írtam ki a kérdést mert azt gondolom hogy egyedi hópihe vagyok... Csak már mindenkinek van valakije és furcsállják hogy nekem nincs.
Fura nem fura, van ilyen. Nekem az a fura, hogy mikepp kepes valaki alarendelni magat egy masik ember kenyenek kedvenek egy kapcsolatban. Nagyon keves olyannal talalkoztam, ahol nem volt dominansabb fel hanem teljesen egy szinten volt a ket ember. Szal, ilyen ertelemben a fura szerintem total egyen fuggo. Ha jol erzed magad igy is, akkor tok mindegy mit gondolnak masok.
Ha meg nem, akkor ideje kilepni a komfortzonabol es megprobalni nyitni masok fele. Veszteni valod nincs, az biztos.
Nem fura, ennyi idősen én is tele voltam gátlásokkal, furán éreztem magam az udvarlókkal.
A szülők meg ismerősök szekáltak folyton, hogy miért nincs már valakim. De a kedvükért nem álltam össze mindenféle udvarlóval, hogy megnyugodjanak, hogy végre járok valakivel. :)
32 éves koromban kezdődött az eddigi egyetlen igazi párkapcsolatom, és azóta is együtt vagyunk (immár 6 éve).
"...mert nem vágyom rá."
Innentől kezdve nem baj. Nagy a külső nyomás, és ha egy egész társadalom mondja a citromra, hogy narancs, a végén te is képes vagy elhinni. De ami benned zajlik folyamat, azt te láthatod a legtisztábban, persze ha felmerül a kétely, hasznos az önelemzés. Szokták ilyenkor hangoztatni, hogy az ember társas lény, a társas lény viszont jól érzi magát egyedül is, a társaság már csak bónusz. Ez különbözteti meg a társfüggőtől.
A többségnek van kapcsolata, ezért nem meglepő, hogy furcsállják - de a furcsaság önmagában nem negatívum. Akik meg kifejezetten kardoskodnak, azok valószínűleg a saját félelmüket projektálják rád, hogy egyedül maradnak.
Igen, az tényleg igaz hogy gátlásos vagyok, de önmagammal nincs bajom, viszont tudom hogy sokaknak van (pl. gyakran összefogva hordom a hajam, ami engem nem zavar mert így kényelmes, de sokan megszólnak érte hogy minek van akkor hosszú hajam ha nem engedem le)
Meg sok rossz kapcsolatot látok, ahol tényleg az van hogy az egyik fél a másikat konkrétan orránál fogva vezeti.. A barátnőim kapcsolatai is kész káosz, az egyiket meg is csalták... Tökéletes kapcsolatot (ami nekem tökéletes, azaz jól kijövünk, megvan a vonzalom stb stb) úgyis kevés eséllyel lehet találni, egyelőre pedig elvagyok egyedül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!