Dolgozó nőként kisebbségi komplexusom van a háztartásbeliekkel szemben?

Én is mindenért magam dolgoztam meg, amit elértem, ez egyébként külön büszkeséggel tölt el, akkor is, ha sok munkával jár. Szerintem fantasztikus dolog az önállóság, a rossz és jó dolgokkal együtt :)

Amikor ilyen gondolataid vannak, akkor gondolj arra is, hogy az ismerősöd 100%-ban ki van szolgáltatva a férjének, szóval ha tönkremegy a kapcsolata, akkor vagy tűrheti a sok rosszat az anyagiak miatt, vagy nagyon pórul járhat, vagy ha majd a férje úgy dönt, nem akar tovább együtt lenni vele, akkor bizony bajban lesz önálló kereset és végzettség nélkül , akkor is, ha kap némi vagyont váláskor.. Esetleg talál egy másik balekot, akinek kiszolgáltathatja magát.. Nekem valahogy nem hiányoznak ezek a prospektusok. Különben is begolyóznék, ha egész nap csak otthon tespednék és nem csinálnék semmit.

Én baromira unatkoznék otthon egésznap. Ha nincs oka, hogy egy dolgozni képes emberke otthon legyen egész nap (pl. kicsi gyerek), akkor nem is értem hogy képes valaki ennyit otthon lenni.

Az én párom is eleget keres kettőnknek, de ketten mégtöbbet keresünk, így közelebb kerülünk a céljainkhoz. Számomra fontos a függetlenség és büszke vagyok a karrieremre, amit a néhány év alatt befutottam. Sajnálom, hogy ezt meg kell szakítanom, ha gyerekre vállalkozunk, ugyanakkor nem fogom bánni, hiszen ez az élet rendje és mindennél jobban vágyom családra.

Nem komplexusokkal rendelkezel, hanem megfelelési kényszerekkel. El kell fogadni, hogy aki tevékenyen él, aki dolgozik, az hibázik. Lehet, hogy elrontasz egy vizsgát, vagy a munkahelyeden bármit és azt hiszed a barátnőd a tökéletes életében ücsörög otthon. Közben ő elrontotta az ebédre szánt tökfőzeléket, ami a kukában landolt és ezért éppen otthon zokog összekuporodva a kanapén. Mindenkinek más az élete, mások a problémái, de egy biztos! MINDENKINEK vannak problémái!!!