Miért van az, hogy egyik barátom nagyon jó ember, mégsem kedvelik, egy másik ismerősöm pedig egy nagy mocsok, mégis sokan odavannak érte?

Egyrészt mert a többi ember sem mind jó. Másrészt az emberek szeretik azt hallani amit akarnak, függetlenül attól hogy igaz-e vagy sem. Egyesek ügyesebben hízelegnek, tudják mikor mit akar hallani a másik és ki is szolgálják ezt az igényt a szimpátiáért cserébe.

Meg vannak olyanok mint én, akik kevésbé népszerűek mert nem játszák meg magukat. De amúgy az én környezetemben is kb. 2 olyan ember van akinek a szeretetét szívesen fogadom. Úgyhogy nem igazán baj ez.

A rosszfiúk legalább izgalmasak és az a fontos. Aki rosszfiú az életrevaló,nem álszenteskedik,nem képmutató. Akkor van baj,ha valaki játssza az agyát,nem él őszintén.

Le a konvenciókkal,éljenek az izgalmas kalandok!

Több oka is lehet.Egyrészt ha belegondolsz, a szeretet sokszor egy nem-logikus érzelemként nyilvánul meg,mivel mindenkiben magában születik meg,és vetül ki a külvilágra.Ha belül jól érzem magam,akkor sokkal elnézőbb vagyok kifelé is.Pl.jön a szomszéd kérdezősködni,mosolyogva válaszolok neki,másnap,ha ideges vagyok valamiért,akkor már nem vagyok vele olyan toleráns "még ez is idejön fárasztani a hülye kérdéseivel" mondom magamban.

Aztán meg,a "hasonló hasonlót vonz" elve.Aki el van telve a saját egojától,annak egy "jó ember" unalmas,sőt idegesítő lehet,mert nem tud vele mit kezdeni,nincs belőle haszna.És fél közel kerülni hozzá,mert fenyegetve érzi magát tőle.Egy harsány,gátlástalan,másokon taposó,megnyerő fellépésű-külsejű,jómódú emberből pedig van mit szipolyoznia.Ekkor azt mondja az illető "De szeretem ezt az embert,olyan jó fej!" aztán nagy lófütyit,csak azért szereti,mert fel tud rajta kapaszkodni.

Mondjuk azért különbséget kell tenni a "jófiú" meg a "jó ember" között.Lehet,hogy a barátod az első kategoriába tartozik,na ez az,amit nem szabad,mert a túl jó emberek általában ráfaragnak,mert világító céltáblát raknak magukra,márpedig mindig lesz olyan,aki imádja az ingyen céllövöldét...Persze nem kell gátlástalan görénynek sem lenni,hanem meg kell találni egy egészséges középutat,amit hívhatunk úgy,hogy "jó ember" de nem naív jófiú.