Titeket is fáraszt a legtöbb ember az üres locsogásával? Miért kell egyfolytában beszélni?
Szeretek beszélgetni, de csak akkor tudok kiteljesedni, ha intellektuális szintet/síkot üt meg a beszélgetés. Ilyen szempontból kicsit olyan vagyok, mint egy Aspergeres, akiknél szintén érdeklődést vesztett a mindennapos, anyagi világban elvesző dolgok iránti érdeklődés.
Szóval velem van a baj, hogy sokszor elunom magamat az emberekkel való beszélgetések közben, mert szerintem az élet szempontjából teljesen lényegtelen, felesleges dolgokról pofáznak? Ilyenkor úgy érzem magam, mintha menekülnék a helyzetből, mert egyszerűen nem tudok és akarok mit mondani a dolgaikra. -> "Aha, biztos, úgy van stb."
Az élet értelme, kik vagyunk és mit keresünk itt, az univerzum, csillagászat, más intelligens életformák, tudatosság, szegénység-gazdagság, igazságosság és ehhez hasonló témák érdekelnek. Totál nem köt le az emberiség mindennapjait behálózó kicsinyes problémák kivesézése, hogy tegnap XY mit csinált, mondott stb.
Idegesít, ha valakiben nincs intelligencia, hogy felmérje, mikor kell és jó fel- illetve megszólalni, mert szófosása van. Van humorérzékem mások szerint, de az intelligens, szarkasztikus humort művelem és ezt is értem meg, értékelem mások részéről.
Kort és nemet is írjatok, nagyon kíváncsi vagyok. :)
29F
válasza:Ugyanez a helyet. A felszínes beszélgetésekbe se bekapcsolódni nem tudok, se válaszolgatni tartósan, ha valaki ilyet kezdeményez. Szerencsére akadnak, akikkel jól el tudok beszélgetni. Ők szintén utálják ezeket a felszínes dolgokat.
23F
válasza: válasza:Mostanában én is úgy érzem fölösleges a felszines locsogáson alapuló kapcsolatokat.Mások kibeszélését, ki mit, miért és hogyan csinál,ítélkezni mások felett anélkül,hogy ismernék a történetet.Szivesen beszélgetek intelligens,vallás,pszichológia,művészetek iránt érdeklődő,művelt és olvasott emberekkel.Nem szeretem a primitiv és buta beszólásokat.Az utóbbi időben eléggé megritkitottam az ilyen emberekkel a kapcsolattartást és ezzel egyidejűleg sok új és pozitiv embert ismertem meg.A felszines kapcsolatok helyett szívesebben olvasok,sétálok vagy alkotok pl.rajzolok.
30-as nő
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Engem is fáraszt, bár nekem megvan az a szerencsés tulajdonságom, hogy valahogy ki tudom zárni a külvilágot. Olyan szinten bele tudok merülni az épp aktuális feladatba, olvasnivalóba, hogy akár mellettem is állhatnak és beszélgethetnek, olyan, mintha ott sem lennének. :)
De amikor "oda kell figyelni", akkor néha gyomorforgató témákról van szó, ilyen "láttátok, hallottátok, hi-hi-hi" témák, mások kibeszélése, ki mit főz, kinek a gyereke milyet kakilt éppen stb. Én se tudok alapvetően olyan témákról beszélgetni senkivel a környezetemben, ami engem is érdekelne.
válasza:Egyébként terápiás célzattal a Talking Headstől a Psychokillert szoktam a fülembe üvöltetni (tudom, öreg vagyok). Van benne pár sor, ami annyira találó arra, amit érzek olyankor, amikor az irodai "zsizsi" már konstansan órák óta simítja az agyamat:
You start a conversation you can't even finish it
You're talking a lot, but you're not saying anything
When I have nothing to say, my lips are sealed
Say something once, why say it again?
Szóval őszintén irigylem azokat, akik ki tudják zárni a külső, idegesítő tényezőket...
(46/N)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!