Igaz az, ha valakibe gyermekkorában kisebbségi érzést tápláltak, az végigkísérheti egész élete folyamán?

Én is ezt tapasztaltam hogy a gyerekkori neveltetés hatással van a felnőtt korra is. Sőt, nem is akármennyire, mert többször történt az hogy ha valami rossz ember becsapott akkor belebetegedtem. Viszont úgy gondolom hogy felnőtt korban is át tudja magát programozni az ember. Hosszú idő, kitartás, türelem kell hozzá de nem tartom lehetetlennek.

Épp nemrég volt egy kérdés itt a gyakorin, amiben oda lyukadtunk ki hogy az epigenetika szerint akár az utódainknak is tovább örökíthetjük például a meghunyászkodó tulajdonságot. Tanult, életben szerzett tulajdonság, de némi infót a DNS is raktároz, nem csak az agy. Tehát nagy gonoszságnak tartom a rossz neveltetést, például azt hogy hunyászkodj meg mert mindig a másiknak van igaza. A tapasztalat az hogy pont nem a tolakodóbbnak szokott igaza lenni.

Persze, aki eleve visszahúzódó természetű, az szinte elkerülhetetlenül begyűjt egy csomó negatív visszajelzést, ami még bátortalanabbá tesz. Ez egy negatív spirál, amiből nagyon nehéz kitörni. Valódi önbizalmat csak sikerekkel lehet szerezni, amit a hétköznapi életben nem lehet könnyen elérni. Sokan úgy próbálnak kitörni, hogy hamis önbizalmat építenek maguknak. Ez egy ideig még működhet is, de az a nagy veszélye, hogy hirtelen össze tud omlani, és akkor nagy a baj. Akkor jön a menekülés az italba, vagy az erőszak másokkal és/vagy önmagával szemben.

Az sem teljesen esélytelen próbálkozás, hogy tudatosan "átprogramozod" magad, de ez nem kis erőfeszítés, és nagyon észnél kell lenni, mert könnyen átcsúszhat a dolog hamis önbizalom építésbe.

nekem gyerekkoromban azt táplálták, hogy "semmire nem vagyok jó" "mindenben béna vagyok"...

elég sokat elérte, másoknak és magamnak is bizonyítottam, hogy ez nincs így, elég jó az önbizalmam, de néha van olyan, hogy kicsit én is megtorpanok, hogy "ezt nem tudom megcsinálni", aztán persze sikerül és még könnyebb is, mint gondoltam

elég sokat küzdöttem ellene és ma már simán tudom, hogy én is vagyok olyan jó, sőt bizonyos embereknél jobb (persze bizonyos téren csak), de elfogadom, hogy mások más területen jobbak nálam

nem szégyen segítséget kérni, vagy elfogadni ha felajánlja a másik