Hogy lehet jobb a kisugarzasom?

Én elég félénk és zárkózott vagyok, de alapjában véve barátságos és szívesen ismerkedek. Nem nagyon merek másokkal beszélgetést kezdeményezni, a körülöttem lévők pedig jó darabig nem is közeledtek, mert... Nem is tudom, nagyon virított rólam a zárkózottság, gondolom inkább nem "zavartak". Nekem az segített, hogy egy idő után eldöntöttem, minden reggel 5-kor mosolyogni fogok a buszsofőrre és a buszmegállómba érkező emberekre (kisvárosban élek, legalább látásból ismerem őket, ők is ismernek vagy engem vagy a szüleimet, így nem olyan furcsa). Mosolyogva köszönöm meg, ha valaki előreenged az ajtóban, vagy kinyitja nekem azt, hasonlók. Még a boltban fizetéskor is mosolygok egy kicsit (újfent, nem hatalamas szupermarketekbe járok, maximum kisebb méretű Tescoba, Sparba..). Nekem bevált - az emberek sokkal barátságosabbnak kezdtek gondolni, könnyebben szólítottak meg, könnyebben közelítettek felém.

Mintha a kedvem is jobb lenne most, hogy többet mosolygok (és többen mosolyognak vissza rám). Az elején kicsit nehéz figyelni arra, hogy tényleg mosolyogj, de egy idő után teljesen természetessé válik - legalább is nálam így volt. Ha egyébként te is egy nyitott, barátságos személyiség vagy, csak valami okból falsch képet adsz magadról, akkor lehet, hogy ez bejön neked. Nyilván az általam említett dolgok furcsák lehetnek egy nagyvárosban, de nálam eddig nem volt ezzel gond. Nyilván egy Pécsen nem fogok a buszmegállóba beálló ismeretlenre mosolyogni, a példának okán.

Lényeg a lényeg, a mosolynak általában elég nagy hatása van más emberekre. Könnyen meg tudja változtatni mások rólad alkotott véleményét, ha egyszerűen csak félreismertek.

Azért #1 mondandóját is fogadd meg, abban is könnyen lehet valami.