Gondolkozz el! Szállj magadba! Nagyon el vagy tűnve! Miért nem tudnak az emberek NORMÁLISAN kommunikálni?

Ugyanígy szoktam reagálni az ilyen kérdésekre, az ilyet kérdezőket nem a lelkiállapotom érdekli, hanem belém akarnak kötni valahogy, valamiért.

Tudni kell különbséget tenni barát, meg ellenség között.

Utálom az ilyet. Ezt főleg a nők szokták csinálni. A tipikus:

-Minden rendben van?

-Igen.

-...

-NEM IGAZ, HOGY TE SOHA SEM TÖRŐDSZ VELEM!!!!

Nem értem miért esik nehezére valakinek konkrétan elmondani, hogy mi a problémája. Amikor 1001 dologról beszélünk, de egy valami böki az orrát, de el nem mondaná, hogy MI A JÓ SZENT FAZÉK. Mintha a büszkeségét sértené ez. Inkább legyünk passzív-agresszívak, az mindent megold majd. Egyszer megszakítottam egy baráttal a kapcsolatot ez miatt. Bedobta a durcit valami miatt, de az istenért sem mondta volna el, hogy mi a baj. Ezerszer mondtam, hogy gyere üljünk le, beszéljük meg ami bánt.... Nem... Találjam ki, hogy mi miatt durcizik és AKKOR majd leülhetünk megbeszélni. Én ekkor azt mondtam, oké, tudod mit? Mehetsz a fenébe a hülyeségeiddel, nekem se időm se energiám egy ilyen emberre.

Én csak ignorálom. Vagy elmondod konkrétan a problémádat, vagy mehetsz el. Élőben, írásban, telefonon, mindegy hol.

23/N

Én azt gyűlölöm, mikor, a - Hogy vagy? - Hát voltam már jobban is...

Tehát itt most a pontpontpontra gondolom rá kéne kérdeznem. Akivel úgy vagyok, az rögtön írja, hogy mi van, de akivel futólag beszélek általában könyörögni kéne, hogy elmesélje mi is van. A másik, amikor - Hogy vagy? - Vagyok.

Bármiről lehet beszélni, komolyan, ha odaírja, hogy levest eszik, házat fest stb. Akkor már van mire visszaírni. Szerintem, - de lehet, hogy hülyeség, - sokaknál azért akad el a netes kommunikáció az elején, mert azt várják, hogy a másik írjon, aztán megakadnak, ezeknél a pár szavas részeknél. De én próbálom nem csinálni, persze, akad amikor nem nagyon akarok beszélgetni, és csak akkor, de ott is megírom egy idő után, hogy bocs mennem kell.