Ti is éreztétek már úgy, hogy nem találtátok a helyeteket a világban?

Na...először is csillapodj le :-) Most mondanád, hogy nyugodt vagy, de nem, nem vagy az. Belül tombolsz.

Hallgass zenét, nézz meg egy limonádé filmet, egyél valami finomat, majd ülj le magad elé, vagy terülj le egy ágyra, és kezdj el gondolkodni arról, milyen is vagy valójában.

Teljesen pőrén, ahogyan az emberek többsége nem lát téged, mert egy részünket mindig rejtve tartjuk a nagyvilág előtt - még az ismerősök előtt is. Nézz mélyen magadba, hogy mi az a terület (nagyvonalakban), ami érdekel. Riaszt a multik világa? (nem csodálom, egyébként) Akkor ott ne dolgozz semmiképp, akkor sem, ha sokan ott melóznak ismerőseid közül, mert ki fogsz égni hamar.

Emberek között mennyire érzed jól magad? Dolgoznál-e szívesen emberekkel? Általában emberekkel dolgozni jó, mert sokat tanulhatsz tőlük, sokféle életet láthatsz, a tiédtől teljesen különbözőeket, amik felnyithatják a szemeidet sok dologra, amiket eddig nem láttál.

21 évesen még nem késtél le semmiről, de megsúgok egy titkot: még 50 évesen sem fogsz lekésni semmiről :-))Vannak ugyanis nagy újrakezdők, manapság amúgy is ez a "divat" (szerencsére), mert egyre több ember döbben rá akár érett korában is arra, hogy nem azt melózza, amit szeretne, nem az az ember van mellette, aki kellene, hogy legyen. És jön a váltás.

Mostanság amúgy nem jellemző, hogy egy munkát, amit szívesen végzel, egy életen keresztül csinálsz. Egyrészt, mert túl gyorsan változik a világ, és nehéz árral szemben úszni, másrészt, mert maga az ember is változik. Ezt mindig tartsd szem előtt, és akkor halálod napjáig nem fogsz félni a változástól. Mert a legtöbb ember fél a változástól. Fél attól, hogy akár egy teljesen más, eddigi személyiségétől eltérően valami teljesen mást csináljon, másképp éljen. De a döntés mindig a Te kezedben van.

Biztos sokat hallod, hogy pl. jó gyerekek között dolgozni. úgy mondanám, hogy kb. alsó tagozat első-második osztályáig jó, utána már nagyon céltudatos ember kell melléjük, aki erősen kitartó.

De általánosságban tényleg jó gyerekek között lenni, mert akármilyen elcsépelt is, a kisgyerekek még valóban ártatlanok. Nagyon sokat tanulhatsz tőlük, miközben még nem fertőzte meg őket a körülvevő világ. Lehet még őket nevelni, a jóra irányítani a figyelmüket.

Mellettük pl. nem valószínű, hogy idő előtt kiégnél, és ott a változatosság: gyerekek jönnek-mennek, nem ugyanazokat az arcokat látod éveken, évtizedeken keresztül.

Ez pl. egy tippem lehet a számodra.

Vagy pl: mennyire tűröd az egy helyben levést? Mert ha nem, akkor irodai munka nem neked való, olyat kell kitalálnod, ahol levegőn is lehetsz (úgy sejtem, ez fontos lehet neked).

Persze hogy volt. Az emberek azért érezhetik ezt, mert nagy részben nem maguknak dolgoznak, nem önmaguk urai, nem a saját életüket élik. Ma Magyarországon sok az adó és egyéb levonás. Ráadásul a már leadózott munkabérnek is van újabb adója ÁFA formájában. Továbbá egy idegen munkahely sem az ember sajátja, nem a saját életét éli, meg ott be is van szabályozva mit, hogyan, mikor csináljon. Ezért van az hogy annak ellenére hogy valaki a szenvedélyét és hobbiját választja hivatásául, a munkahelyén mégis hamar kiég.

Valamikor évet halasztottam a fősulin és addig nem dolgoztam sehol hanem otthon voltam a nyugdíjas szüleimmel a falu széli házunkban ahol volt nekik egy családi gazdaságuk is. Ekkor jöttem rá hogy ezek életem legszebb napjai. Mert a sajátomban tevékenykedhettem, azt amit és ahogy és akkor amikor akartam. Nem csörgött reggel a vekker, hanem akkor keltem ki az ágyból mikor már meguntam a szunyókálást. Mégis termékenyebb, sikeresebb és boldogabb napok voltak ezek mint később bármelyik diplomás állásban. Pedig a diplomától azt reméltem hogy na az aztán "ütős lesz", nagy sikert hoz. Tévedtem, mert nem a saját életem élhettem vele, nem volt meg vele az ami az említett "rendes" szabad életmódban megvolt. Pedig megjegyzem, hogy a mezőgazdaság egyáltalán nem annyira hobbim mint például a diplomának választott elektromosság. A magyarázat egyszerű, az ember szinte bármit örömmel csinál ha magának és családjának végzi, szabadon a sajátjában.

Például a szülőfalum önálló szabad gazdálkodókból tevődött össze a régmúltban. A köztudatban nem úri munka a paraszti, viszont az emberek mégis boldogok és szabadok voltak, mert otthon dolgozhattak, senki sem szólt bele életükbe. Aztán jött a Rákosi-rendszer, amikor úgymond cselédet csináltak mindenkiből, megfosztva őket a szabad életüktől. Ez a diagram is jól mutatja az eredményt:

[link]

A gyerekvállalási kedv egyből zuhanórepülésbe váltott át, ami a napjainkig tart.

Vagyis másodlagos kérdés az hogy az ember mit csinál, hogy a hobbiját sikerül-e választania munkájának vagy sem. A fő kérdés inkább az hogy szabadon csinálhatja-e önmagának, vagy rabszolgaként.

Nem valami divatos munkák már, de a gazdálkodást, kertészkedést tudom ajánlani.

Szabadban vagy, kézzel fogható a munkád eredménye és még a felesleges energiáidat is le tudod vezetni :)

Én is errefelé mozdulnék, de nem tudok mostanában költözni, itt pesten meg nem viszik túlzásba az ilyen képzéseket :D

# 5: A gazdálkodás akkor jó ha teljesen szabadon, a társadalomból kivonulva végzi valaki. Például a TSZ-ben nem volt jó. Ahogy mai mezőgazdasági vállalkozóként sem jó például egyik volt munkatársamnak. Elmondása szerint azért nem jó mert mások pofáznak bele mindenbe hogy mit hogyan csináljon. Meg tudom őt érteni.

Széchenyi is azt mondogatta hogy fel kell szabadítani a jobágyokat, el kell törölni az adójukat mert megöli a szorgalmukat. "Lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat".

De nem csak a mezőgazdaság, hanem bármely maszekolás jól működött a Kádár-rendszerben amikor ismeretlen volt az adó.

Nekem az szilárd meggyőződésem hogy elcselédesítve egyetlen ország sem virágozhat fel és nem válhat élhetővé. Például Németországban még egy magyar orvos is megkeresheti a havi 1 millió Ft-ot. Hát ekkor kezdődik a munka értelme és értéke. A társadalom számára a pokolba vezető út meg az ha a korrupt gazemberek élhetnek jobban a tisztességes polgároknál, vagyis ha a ló ül fent a kocsin, az ember meg húzza a szekeret.